Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
18 néhány spicli. De ők két évtized alatt már megszokták, hogy tartaniok kell a spicliktől, és hogy nem beszélhetnek hangosan és óvatlanul. Ezt azonban han- gosan mondták, mert biztosak voltak benne, hogy a jövő évi táborozáson már nem lesznek spiclik. A besúgók akkor már mindent elolvashatnak az újságokban. Aztán aggódva megkérdezték tőlem, láttam-e harckocsikat Komáromban. Ők úgy hallották, hogy mozgósították a katonaságot, az oroszok ugyanis piszkos- kodnak, mert félnek attól, hogy egyszer majd ők is kénytelenek lesznek csupán az újságokból tájékozódni, csakhogy a közvetlen beavatkozás már nem menne olyan simán, mint tizenegynéhány évvel ezelőtt. A világ nem nézné ölbe tett kézzel. Erős kísértésbe estem, hogy nagyképűsködjek egy kicsit, hogy beszéljek a tehe- ráni vagy a jaltai egyezményről, a nagyhatalmak kölcsönösen tiszteletben tartott érdekszféráiról és a szabad vadászterületekről, de aztán mégsem tettem, mert a Találkozónak, már a hagyományok alapján is, határozottan intellektuális jellege kellett, hogy legyen. Ezért csak annyit mondtam, hogy Komáromban harckocsi- kat nem láttam, de egy vacak szobrot igen: tengerész, puskával. 1965-ben készült. Azt mondták, hogy szovjet tengerész. Néhány nappal később egy másik szobrot is mutattak nekem Kolarovón: a csallóközi árvízkárosultak (vagy az árvíz ellen küzdők?) emlékművét. Súlyos kőtömbökből egyszerű, erőteljes vonalakkal kifaragott masszív szobor ez, amely az örök emberi helytállást példázza. Készítője panaszkodott, hogy azok, akik megihlették, nagyon fanyalogva fogadták az emlékművet. Egyáltalán nem értik, hogy mit ábrázol. Pedig szörnyű árvíz sújtotta ezt a vidéket. És most meg lehet nézni: mindenfelé új házak. Ezek az emberek igazán megérdemelték az emlék- művet. Egyébként ezekről a csallóközi emberekről előadást is hallottam, mindjárt a táborozás első napján. Az előadás a Táborozás szellemi programjának első fejezetét képezte. Előadás Csallóközről, a csallóközi emberekről, akik többnyire magyarok még ma is, olyannyira, hogy a szlovák lapokban az utóbbi időben megjelent néhány cikk szerint elmagyarosítják a közéjük telepített szlovákokat. A magyar újságírók cáfolgatták ezt, megemlítve, hogy a magyar gyerekek jelen- tős százaléka szlovák iskolába jár, esetleg ironikusan emlékeztetve a szlovák telepítések eredeti céljára. Nívósabb szellemi programot is el tudtam volna képzelni, de hát meg kell ismerni azt a környezetet, ahol a fiatal értelmiségi táborozik. Így kívánja ezt a negyvenéves, bár eléggé foghíjas tradíció, amire meglehetősen büszkék az itteniek. Negyven évvel ezelőtt ugyanis Balog Edgárék első gombaszögi táborozásakor született meg a Sarló nevű haladó baloldali szervezet. Pedig az indulás akkor sem ígért sokat. „A gombaszögi tábor le akarja fektetni a népi gyökerű magyar cserkészet alapjait, hogy a kisebbségi magyar ifjúság a földből és a faluból őserőt merítve, egészséges munkásként állhasson be a haladó kor egyetemes demokrá- ciájába” – írta a meghívón. És íme: „Gombaszög csodálatos dialektikai váltássá alakult: cserkész reformok helyett felderült egy értelmiség társadalmi programja és akciószerűsége.” Megalakult a Sarló, amely a közép-európai népek barátságát és békés együttélését hirdette.
