Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
107 emléklapocskát írta, játszotta Polonius szerepét a Hamlet ben. Ezért tudta leírni fejből azt a hosszú szöveget, igaz, kis hibákkal. A helyzet ugyanaz volt: Polonius fia is külföldre ment tanulni, amikor ezek az apai intelmek elhangzottak. – Új könyved az irodalomtörténet számára is különlegességgel szolgál. Közreadtad benne Vekerdi László soha nem látott Bolyai-színművét. – Erről először a Forrás ban megjelent „Múló szerelem volt a matematika?” című interjúdból értesültem. Vekerdi László 2009-ben meghalt, hagyatéka bekerült a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába. Szerencsém volt, hogy lányától, Vekerdi Judittól előzőleg megkaptam a Bolyai-színmű gépiratának másolatát. Ebben számos kéziratos betoldás, javítás, kihúzás látható Vekerdi Lászlótól. Ma már Vekerdi Judit sem él. Erkölcsi dilemmát jelentett, szabad-e közreadni olyan munkát, amelyet a szerzője sem akart megjelentetni, mert ha igen, akkor korábban megtehette volna. – Laci bácsinak számos ilyen elfekvő kézirata volt, én is kiimádkoztam néhányat tőle, és megjelentettük a Természet Világá ban. Jó, hogy megtettük. Jó, hogy most megjelentetted ezt a munkáját. – Magam is úgy gondoltam, vétek lenne hagyni, hogy ez az értékes munka egy kézirattár mélyén heverjen. Amikor a Bolyai-színművét elolvastam, meggyőződésemmé vált, ha publikussá válik, látom még majd színpadon is. Vekerdi Lászlónak ez fiatalkori munkája, az ötvenes évek derekán írta, a harmincas éveiben járt akkor. Bolyai Farkast ugyanolyan nagy matematikusnak tartotta, mint Jánost. Farkasnak is volt egy geometriai elmélete, melynek alapjait könyvében, a Tentamen ben fektette le. Ez Felix Klein erlangeni programjához kapcsolódott, a mozgáscsoportokra fölépített geometriához. – Vekerdi László mondta erről: „nekem máig nem hiszik el a matematikusok, hogy Felix Klein gondolatainak alapcsírái benne vannak Bolyai Farkas Tentamenjében. Azt mondják: ez marhaság, dilettáns olvasata a műnek.” Te, a huszonegyedik századból, matematikusszemmel nézve mit gondolsz erről? – Azt, hogy Vekerdi Lászlónak igaza volt. Az euklideszi geometria felépítésének csoportelméleti háttere megjelenik a Tentamen ben. Azok az elemi mozgásformák, amiket Farkas a k önyvében bevezet, a transzláció , az eltolás, a kétféle rotáció, az egy pont körüli, a két pont körüli elforgatás, s hogy ezekből összetett műveleteket definiálunk, és velük különböző geometriai alakzatokat származtatunk, pontosan arról szól, amiről Klein erlangeni programjában olvashatunk. Farkas persze nem tudta mindezt úgy leírni, nem volt meg az algebrai háttere ehhez, de a mozgás, amit a könyv é ben lefektetett, az euklideszi geometria alapját jelent ő ortogonális transzformáció-csoport. – Miért nem figyeltek erre jobban a matematikatörténészek? – Azért, mert nem ismerik eléggé a Tentamen t. Weszely Tibor ismeri, ezért azután ő is ugyanígy látja. Az a probléma, hogy az 1832–1833-ban latin nyelven megjelent Tentamen nek máig nem készült teljes magyar fordítása. Prékopa András professzor beszélt arról, hogy Amerikában ma reneszánszát éli a matematikatörténet. Majd nagyon pironkodhatunk, ha azt látjuk, hogy a Tentamen előbb megjelenik angolul, mint magyarul – mondta. Nekünk is vannak jó latinos szakembereink, akik a matematikatörténészekkel együttműködve elkészíthetnék a fordítást. Az Akadémia pedig kiadhatná. Így végre magyarul is olvasható lenne az a mű, amelyben megjelent Bolyai János világhíres Appendix e.
