Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
106 Bolyaiakkal kapcsolatos kutatásaim új eredményeit. Három témakörbe csoportosítottam ezeket: Bolyaiak és a drámairodalom, Bolyaiak és a matematika, az utolsó fejezetbe pedig egyéb művelődéstörténeti érdekességek kerültek. Sokat töprengtem, mi legyen a kötet címe, végül a „Legtisztább boldogság” mellett döntöttem, ami meglepő lehet egy matematikatörténeti munka elején. – A vonatban már olvasgattam a könyved, tudom, hogy a címet Bolyai János szavaiból kölcsönözted. – Igen, ő írta azt, hogy „egyenlő körülmények közt a matematikus a legnagyobb és legtisztább boldogságérzet tudatában van” . Apjának, Farkasnak is van hasonlóan szép megfogalmazása a matematikáról. Ezt írta: „a’ mathesisi esmerettel néző mindenütt a’ meddig el- é r, feneketlen mélységű bölcsességet talál” . – Könyvedben 20-25 olyan eredményed olvasható, melyek a Bolyai-kutatásban is nóvumot jelentenek. Pedig ott már nehéz újat találni, sok neves kutató dolgozott előtted. – Néha a szerencse is hozzásegíti ehhez az embert. A könyvemben leírt első eredményem is példa erre. Amikor Bolyai Farkas a XVIII. század végén külföldi tanulmányútra indult, barátaitól, ismerőseitől kis emléklapocskákat kért és kapott. Az útravaló jókívánságok között érdekes szövegek olvashatók. Oláh Anna feldolgozta és közzétette ezeket az emlékkönyvi levélkéket. Ő sem vette azonban észre, hogy az egyik ilyen lapocskán a Hamlet ből olvashatunk részletet , magyar nyelven, 1796 tájékáról. Ami azért különösen érdekes, mert a Hamlet et Arany János fordításában szoktuk olvasni, aki akkor még meg sem született. Ez engem irodalomtörténeti búvárkodásra indított. A levélkét Koncz József írta alá, aki akkoriban az Erdélyi Nemes Játszó T ársaság színésze volt. Tudjuk, B olyai Farkas vonzódott a színészethez, maga is színpadra lépett, több akkori színésznőtől és színésztől kapott ilyen emléklapocskát. A Koncz József által leírt szöveg ismerősnek tűnt: „Hajóra fiam! A szél már dagasztja vitorláidat be. I mé atyai áldásom!... Ne adj gondolataidnak nyelvet, se meg nem fontolt szándékidnak telyesedést. Légy nyájas minden iránt, de senkivel se ereszkedj mélj esmeretségbe!... Pénzt se ne adj, se ne végy költsön, mert a költsönadással gyakran mind magát, mind barátját vízre viszi az ember, a költsön szedés pedig felforgatja a jó gazdálkodást. Mindenekfelett légy egyenes szívű magad iránt…” Most csak néhány mondatot idéztem a levélkéből. Shakespeare Hamlet jét Kazinczy Ferenc is lefordította, de ezt a fordítást nem tudtam beszerezni a könyvtárainkból, hogy megbizonyosodjam, az ő fordítása olvasható-e az emléklapon. Megtudtam, hogy a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszékének professzora, Fried István foglalkozott Kazinczy Hamletfordításával. Felhívtam telefonon, elmondtam neki sejtésemet a Bolyai-emléklap szövegéről. Lenne szíves megnézni, hogy az tényleg Kazinczy ford ítása? Részletesen elmondta, a Bölcsészettudományi Karon hogyan találom meg a szobáját. Belépve az ajtaján illően köszöntöttem: – Elnézést kérek – mondtam –, de én nem vagyok irodalmár. – Ennél jobb belépőt ki sem találhatott volna – fogadott mosolyogva –, mert aki eddig ezen az ajtón belépett, mind azt hitte magáról, hogy ért az irodalomhoz. Utána beszélgettünk Bolyairól, megerősített sejtésem igazában, hogy a szöveg valóban Kazinczy fordítása. Az Országos Széch é nyi Könyvtárból azután sikerült megkapnom a Kazinczy-fordítás idézett oldalainak másolatát. Végül azt is kiderítettem, hogyan kerülhetett ez a szöveg az emléklapra. Úgy, hogy Magyarországon először Kótsi Patkó János színtársulata adta elő a Hamlet et, Kolozsvárott. Koncz József, aki Bolyai Farkasnak ezt az
