Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
104 látnom, hogy más országokban milyen sokan foglalkoznak matematikatörténettel. Sőt, k ülön társaságokba is tömörülnek az ezzel foglalkozó szakemberek, Magyarországon még messze vagyunk ettől. De nekem nincs okom panaszra. Nagyon kellemes helyen vagyok itt Szegeden, az Informatikai Intézetben. Tanszékvezetőm, Csendes Tibor értékeli a matematikatörténeti kutatásaimat, és segíti is. – Mert vannak matematikai eredményeid is. – Igen, de azért lássuk be, ez a hely, ahol most beszélgetünk, a Számítógépes Optimalizálási Tanszék nem tudománytörténeti intézet. Informatikai Tanszékcsoport vagyunk, ahhoz, hogy valaki itt, mondjuk, egyetemi tanár legyen, informatikából kell olyan eredményeket elérnie, amelyek őt arra érdemesítik. Persze az informatika szorosan kapcsolódik a matematikához és a műszaki tudományokhoz is. Tehát ha valaki elméleti számítástudománnyal foglalkozik, az a matematikai munkásságáért is kaphat informatikából professzori kinevezést. Arra azonban nem volt példa, hogy az informatika történet é ből, netán matematikatörténetből legyen valaki professzor. Ha a Bolyai Intézetben dolgoznék, ott talán kissé közelebb állnak a matematikatörténethez, de már mondtam, jó helyen vagyok itt, nemcsak a tűrt kategóriában, hanem a támogatottban is. Amikor például szükségem volt Bolyai Farkas kézirataira, írtam az Akadémia könyvtárába, hogy küldjenek nekem másolatokat. Annak költségét az intézetünk állta. Szükségem volt matematikatörténeti munkákra, de a külföldi szakkönyvek nagyon drágák. Engedélyezték, hogy intézetünk könyvtára beszerezze ezeket a könyveket. – Jó ezt hallani. Hasonló ahhoz, amit Vekerdi László írt 1963-ban egyik levelében Németh Lászlónak: „ Megkezdtem a munkát a Matematikai Intézet könyvtárában. Rényi nagyon rendes ember volt, a legtöbb szabad időt biztosította. Nagyon értelmes, művelt ember, azon túl, hogy nagy matematikus. Szereti, érti és méltányolja a matematikatörténetet.” Tudsz még mondani a tanszékvezetődön kívül a mai matematikai életünket irányító más vezetőt, aki „szereti, érti és méltányolja a matematikatörténetet”? – Igen. Nem tudom, ez mennyire személyes információ, de felhívott telefonon Laczkovich Miklós, aki most lett az MTA Matematikai Tudományok Osztályának vezetője. Azt kérdezte, miben tudná segíteni a munkámat. – Ez nagy dolog! – Én is annak tartom. A konkrét feladat a következő. Tudod, hogy Benkő Samu megírta, az Erdélyi Múzeum Egyesület pedig Kolozsváron 2003-ban kiadta a Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai című kötete t. Ennek a címlapján egy római egyes szám áll, jelezve, hogy lesz folytatása. – Benkő Samu korábban kitartóan igyekezett rávenni Kiss Elemért, hogy folytassa a kéziratok közreadását, írja meg a második kötetet. Azonban Kiss Elemér úgy látta, ehhez az aprólékos, nagy munkához már nincs energiája. – Itt őrzöm a számítógépemen a Kiss Elemérrel folytatott levelezésünket erről. Azt írta, középkori kódexmásolóhoz hasonlatos munka lenne újra elővenni Bolyai János sokezer fóliáns oldalas kéziratos hagyatékát, és abból kiválogatni, leírni az összes matematika tárgyú feljegyzés é t. Tudjuk, utána ő rövid idővel meghalt. Nem kell mondanom, hogy Kiss Elemér nagyon sokat tett azért, hogy Bolyai János kéziratainak rejtett kincseit, algebrai és számelméleti kutatásait, később pedig az analízisben elért eredményeit könyveiben bemutassa a világnak. Óriási segítséget jelent ez a későbbi kutatóknak, így nekem is.
