Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
103 Különösen fontos, hogy idegen nyelven is publikáljunk a magyar matematikatörténetről, lehetőleg angolul. Nézd meg ezt a könyvet, a matematikatörténet-írás történetéről szól, 2002-ben jelent meg, a címe: Writing the History of Mathematics: Its Historical Development . Ebben a 680 oldalas könyvben öt sor szerepel a magyar matematikatörténet- írásról. Ráadásul az is a Bécs fejezetben. Két dologról tudnak: a Bolyai-kutatásról, s hogy élt egy Szénássy Barna nevű ember, aki megírta a magyarországi matematika történetét angolul is. Ennyi. – Elszomorító. – Öt sor vagyunk egy vaskos könyvben, amib en mellesleg rengeteg ismeretet közölnek Távol-Kelet, Kína, Európa matematikájáról. A németeknél mé g megemlítik Schlesinger Lajost, aki oda benősült, neves professzora, Immanuel Fuchs lányát vette el. Schlesinger Lajos tizennégy évig a kolozsvári egyetemen tanított, a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, 1911-ben Németországba költözött, a giesseni egyetem professzora volt nyugdíjazásáig. Matematikatörténeti kutatásokat is végzett, Gauss hagyatékát vizsgálta, a könyv összeállítói ezért tudtak róla. Kell tehát idegen nyelven is publikálni a magyarországi matematika történetéről. Ha külföldi kutatók érdeklődnek, tudjunk nekik cikkeket, könyveket ajánlani. Ezért volt öröm látni, amikor német nyelven is megjelent Weszely Tibornak a Bolyai János. Az első 200 év kötete, vagy Ács Tibornak a Bolyai János a bécsi császári-királyi mérnökakadémián című könyve. A huszadik századi matematikatörténetünkből példát említve ott van Rédei Miklós angol nyelven megjelent nagy Neumann-leveles könyve is, és persze a Horváth János szerkesztette Panorama kötet. De vajon lesz-e annak is folytatása valamikor? – Tehát nemcsak a matematikusainknak, hanem matematikatörténetünk íróinak is jónak kell lenniük. – Így van. A matematikatörténeti kutatásaim eredményeit egyrészt igyekszem cikkekben megírni, másrészt, ahol tudom, beépíte m az egyetemi oktatásba, előadásaimba. Sajnos még a magyar nyelvű matematikatörténet-írásnak is vannak nagy adósságai. – Például? – Például nagyon hiányzik egy Farkas Gyula munkásságát bemutató monográfia. Pedig a Farkas-lemma az operációkutatás legtöbbet emlegetett magyar matematikai eredménye. Jó lenne egy kötet Haar Alfrédról, Kőnig Dénesről, Egerváry Jenőről, ahogyan kellene egy szép nagy könyvet írni Fejér Lipótról is. – Magadat biztasd! – Fejér Lipót hagyatékának feldolgozásáért már kétszer is adtam be pályázatot, egyelőre sikertelenül. Pedig nagyon fontos lenne a huszadik század első felének magyar matematikatörténetéhez ez a kutatás. – Ne add fel! Azt hiszem, most kell beszélnünk a következő kérdésről. Úgy látom, matematikatörténeti kutatásokkal nehéz előrejutni az egyetemi ranglétrán. Matematikatörténet-írásunk kiemelkedő alakja, Szénássy Barna is mennyit küszködött ezzel! Csak egy emberről tudok, aki matematikatörténeti kutatásaiért lett Akadémiánk külső tagja: Kiss Elemér. Szerintem ehhez az a szerencsés csillagállás kellett, hogy az MTA Matematikai Tudományok Osztálya korábbi és akkori elnökei, Császár Ákos és Győry Kálmán azonnal felismerték kutatásának korszakos eredményét. Miért van így, Nyugaton is ez a helyzet? – Egyszer elvittek Oberwolfachba, ami egy különleges atmoszférájú hely. A magyar matematikusok huszadik századi emigrációjáról tartottam ott előadást. Meglepetés volt
