Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
102 Mutatok neked egy könyvet. Jó száz évvel ezelőtt, 1913-ban jelent meg, egy japán matematikatörténész, Mikami írta, Kína és Japán matematikatörténetét dolgozta fel benne. Kinyitjuk, és melyik az első matematikusnév, ami ebben a munkában előkerül? Bolyai! – Újabb ámulat! Hogyan lehet ez? – Úgy lehet, hogy a könyv előszavát a texasi matematikus, George Bruce Halsted írta, aki 1891-ben először fordította angol nyelvre Bolyai János Appendix ét. – Úgy látom, végleg visszatértünk a matematikatörténethez. A matematikatörténeti kutatásokhoz szükséges jó matematikusnak lenni? – Úgy gondolom, hogy igen. Nyilván ez attól is függ, milyen témával, milyen korral foglalkozunk. Aki XVI., XVII., XVIII. századi elemi aritmetikai könyveket vizsgál, ahhoz elegendő a négy alapművelet ismerete. Ahogyan időben haladunk előre, egyre nehezebbé válik a helyzet. Mert ki mondhatja el magáról, hogy például a XIX. századi matematika minden ágában beválna? Ahhoz tudni kellene a csoportelméletet, a komplex függvénytant, a nemeuklideszi geometriát… Ugyanakkor az ókori görög matematika, Eukleidész könyvének elolvasása is matematikai érettséget követel. Amennyiben pedig a XX. századi matematikatörténethez szeretnénk valamit hozzátenni, nem árt, ha az egyetemen elvégezzük a matematikus vagy a matematikatanár szakot. – Te hogyan állsz a nyelvekkel? – Bizony, sokat kellene még tanulnom… Angolul tudok, mert a tudomány világában anélkül nem létezhet az ember. A doktori fokozat megszerzésekor a másik szakmai nyelvvizsgám a spanyol volt, mivel doktori ösztöndíjasként két szemesztert egy spanyolországi egyetemen is töltöttem Almeríában. – A szegedi egyetemen japánul is tanultál. – Igen, ennek később Japánban sikerült némi hasznát vennem. – A tudománytörténet kutatójának mindig szükséges az eredeti dokumentumokhoz vis zszanyúlnia? – Kétféle történészt lehet megkülönböztetni: Az egyik két könyvből ír egy harmadikat, általánosítva: n könyvből ír egy n+1-ediket. Bármilyen nagy szám is legyen n, ez mindig elválasztja őt attól a történésztől, aki visszanyúl a forrásokhoz. Nem mondanám komoly Bolyai-kutatónak azt, aki még sohasem vett kezébe Bolyai-kéziratokat. Nagyon szép tudásanyag összejöhet abból is, ha minden könyvet elolvasunk, amit a Bolyaiakról írtak. Ettől azonban még senki nem lesz Bolyai-kutató. A tudománytörténeti kutatásoknak, amikkel foglalkoztam, igazán érdekes, értékes része az eredeti dokumentumok előkerítése volt. A második lépés, a feldolgozásuk azután igényel bizonyos szakmai, technikai felkészültséget. – Magyar nyelven hol publikálhat a matematikatörténész? – Ugye, természetesen a Természet Világa folyóiratban, azután a Polygon ban, az Élet és Tudomány ban, de a Magyar Tudomány is közöl tudománytörténeti írásokat. Korábban már említettem az erdélyi Historia Scientiarum folyóiratot, de a Bolyai János Matematikai Társulat Matematikai Lapok folyóirata és Érintő című internetes lapja is közread ilyen cikkeket. Volt, hogy írtam még az Alkalmazott Matematikai Lapok ba és az internetes Kaleidoscope-ba is, ahol magyarul és idegen nyelven egyaránt lehet publikálni tudománytörténeti írásokat.
