Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
101 – Hogyan igazolódhat ennyi idő távolából ez a kérdés? – A Bolyai Farkas matematikai munkásságát kutatónak segítségére lehetnek a matematikai könyvei, kéziratai, levelezései, de emellett a kutató számára fontos források lehetnek azok a diákjegyzetek, amelyek Bolyai Farkas óráin készültek. Egyik tanítványának, Kendeffy Károlynak fennmaradt jegyzeteiből derült ki, hogy Bolyai Farkas ilyen kérdéseket tett fel: hogyan ültessünk el fákat négyzetes vagy háromszög alakban úgy, hogy azok világosságból és levegőből egyaránt jól osztozzanak. Íme, a körpakolás feladata. Másik érdekes matematikatörténeti adalék Távol-Keletre, Japánba vezet, az úgynevezett szangaku-problémák világába. Az Edo-korban, 1603 és 1867 között Japán el volt zárva a nyugati világtól. Ebben az időszakban a tanult emberek, a legalacsonyabb osztálybeliektől a szamurájokig, különböző geometriai jellegű feladato kkal foglalkoztak. Ezeket fatáblákra rajzolták, szépen kiszínezték, és buddhista templomokba, sintoista szentélyekbe helyezték. Ezek a szangakuk, ami matematikai fatáblát jelent. Sokan készítettek szangakukat, köszönettel az égieknek egy-egy tétel felfedezéséért. Egy japán középiskolai tanár, Hidetoshi Fukagawa beutazta Japánt, és összegyűjtötte a fennmaradt emlékeket, csaknem 800 ilyen szangakut. Ezeken nagyon sok szép geometriai feladat található, köztük számos körpakolási probléma. Ezek között vannak t églalapba történő köre lhelyezések. Itthon Ruda Mihály vizsgált ilyeneket. A szangaku-problémák körelhelyezési kérdéseit Tarnai Tibor műegyetemi professzor is kutatta. – Olvastam valahol tőled egy mellbevágó mondatot: „A matematikában Bolyai volt az első, aki közelebb hozta a japán és a magyar nemzetet.” Mire gondoltál? – Számomra is meglepetés volt, amikor kiderült, hogy Bolyai János Appendix című művét, mellyel megalkotta a nemeuklideszi geometriát, egy japán folyóiratban már 1894- ben közölték. Ez azért elgondolkoztató adat, mert a latin nyelven írt Appendix et magyarul először csak 1897-ben jelentették meg. Akkorra már franciául, németül és angolul is olvasható volt. Budapesten, egy nagy nemzetközi tudománytörténeti konferencián felfigyeltem egy kedves japán matematikatörténész hölgy, Mizuno Mitsuko előadására. Vele azután sokat leveleztem, és másolatban elküldte nekem a Tokiói Egyetem Történettudományi Intézetében őrzött Appendix első angol nyelvű kiadását, Kikuchi Dairoku (1855–1917) japán matematikus hagyatékából. Most kapaszkodj meg! Ez a japán hölgy doktori disszertációját Párizsban írta, mégpedig a magyar Kőnig Dénes gráfelméleti munkásságából. Szótár segítségével olvasta Kőnig Dénes magyar nyelvű munkáit. Arra kereste a választ, hogy Kőnig Dénes miképp jutott el a szórakoztató matematikától a világ első gráfelméleti monográfiájának megírásáig. A kombinatorika, ezen belül a gráfelmélet ma már a matematika alapvető, széles körben alkalmazott ága. Kezdetben nem így tekintettek a gráfelméletre. Ismerjük a Kőnig Dénesről mondottakat: „ Ő nagy a tudományá ban, de a tudománya olyan kicsi” . Érdekes, amikor Kalmár László matematikai logikával kezdett foglalkozni Szegeden, Riesz Frigyes és Haar Alfréd is tartózkodóan nézték. Miért nem valami jó erős, komoly matematikával foglalkozik? Haar például megkérdezte tőle: „Ott is vannak tételek, és azokat be is bizonyítják? Vagy csak véleményekről vitatkoznak, mint a filozófusok?” Mizuno Mitsuko mindenesetre doktorált Kőnig Dénes munkásságából. Gondoltam, viszonzom valamivel, hogy elküldte nekem Japánból az Appendix másolatát. Feladtam neki egy fényképet Kőnig Dénes sírjáról. Megköszönte, és azt írta, ő már járt a sírnál. Eljött Japánból, hogy tisztel etét tegye Kőnig Dénes sírjánál!
