Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
93 Riesz Marcel 1911-ben Svédországba költözött, a Svéd Királyi Akadémia 1936- ban tagjává választotta. Lundban halt meg 1969-ben. Unokája, Riesz Ilona 2002-ben a lundi egyetem matematikai intézetének adományozta Riesz Marcel tudományos hagyatékát. – Unokáról beszélsz. Eddig úgy tudtam, a matematikus Riesz testvérek agglegények voltak. – Sokan így tudják. Riesz Marcelnek pedig születtek ikrei Svédországban. Ő azonban soha nem beszélt a magánéletéről. Hagyatékában, a levelezésében ugyanakkor sok fénykép és egyéb információ van a gyerekeiről, a magánéletéről. Nem tudom, mennyire tudománytörténeti hozzáállás, én bizony tiszteletben tartottam Riesz Marcel tartózkodását magánéletének kiadásától, így ezeket a dokumentumokat nem dolgoztam fel. – Tehát etikusan cenzúráztál. – Igen, itt cenzúráztam. Mindenesetre a lundi egyetem megkapta Riesz Marcel hagyatékát. Jaak Peetre ottani matematikaprofesszor gyorsan átlátta, hogy a sok magyar nyelvű dokumentumot is tartalmazó hagyaték rendezését magyar matematikatörténészre kellene bízni. A korábban már Svédorsz ágban kutató Filep Lászlót kérte meg erre . Egyébként Jaak Peetre földolgozta Riesz Marcel svéd nyelvű matematikus levelezését. Ma is emlékszem az idős professzor szavaira, aki később azt mondta nekem, ez volt életének egyik legfontosabb eseménye. Filep László 2003 nyarán elutazott Lundba, és beköltözött a Matematikai Intézetbe. Ott hevert a raktárban, bőröndökben, do bozokban Riesz Marcel hagyatéka. Filep negyvenöt kartondobozba rendezte, feliratozta a hagyatékot. Nagyon megköszönték a munkáját, és megengedték neki, hogy a hagyaték valószínűleg legértékesebb dokumentumait, a matematikus Riesz testvérek egymás közt váltott leveleit magával hozza Magyarországra. – Az eredeti leveleket? – Igen, azokat. Ezt nem mindenhol engedték volna meg. Jó esetben beleegyeznek, hogy lemásoljuk a dokumentumokat, de az eredeti példányokat nem adják oda. Filep László azonban rászolgált a bizalomra. Akkoriban azt tervezte, hogy a Magyar Tudománytörténeti Intézet segítségével ebből kötetet készít. Az érdekesebb levelekből egy válogatást még leközölt az erdélyi Historia Scientiarum folyóiratban. S akkor váratlanul megjött Filep L ászló halálhíre. Egy idő múlva Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója megkeresett, hogy a két Kalmár-kötetem után kedvem lenne-e befejezni Filep László munkáját, földolgozni a Riesz testvérek levelezését. Megnéztem, a levelek már szépen sorba voltak állítva, a könyv nagyobb egységei is megtervezve. Már „csak” meg kellett volna írni a kötetet. Később a leveleket visszaküldtem Svédországba, de időközben úgy éreztem, nekem a helyszínen is tanulmányozni kellene a többi eredeti iratot is. Felvettem a kapcsolatot a lundi egyetemmel. Azt mondták, ha tartok ott egy előadást a saját kutatási területemről, ami a diszkrét geometria és a matematikai programozás kapcsolatának egy problémája, akkor cserébe ott lakhatom a matematikai intézetükben. A szállásom tehát már megvolt, pont akkoriban fejeztem be a doktori disszertációmat, leadtam, s pár napra rá elutaztam Svédországba, a lundi egyetemre. Jaak Peetre már várt engem. Ő azonban a városon kívül lakott, ráadásul Svédországban éppen akkor jött egy ünnepnappal megtoldott hosszú hétvége. Akkor az történt, hogy engem napokra bezártak a Matematikai Intézetbe.
