Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Staar Gyula: A matematikatörténet levelező tagja (Beszélgetés Szabó Péter Gábor szegedi matematikussal)
91 – Hogyan kezdted el a Kalmár-levelek kötetté rendezését? – Informatikai intézetben dolgozom, segítségül hívtam a modern technikát. Először is, a leveleket egytől egyig beszkenneltem. Rájöttem, bármilyen nagy élvezet kézbe venni a régi leveleket, a korabeli dokumentumokat, segítséget jelent, ha a képernyőn, nagy felbontásban kinagyíthatom azok részleteit. Az írást és a képleteket a kibetűzéskor így könnyebb olvasni, hogy például az a vessző ott a deriválás jele, netán index, vagy valami más. Ezután az összes levelet begépeltem a számítógépbe. – Egyedül? A teljes levelezést? – Persze. Ennek megvan az előnye: így az összes szöveg szépen átment rajtam. A Kalmárium-köteteknél minden egyes szót, képletet magam vittem be a gépbe. A Riesz- kötetnél, melyet a Magyar Tudománytörténeti Intézet jelentetett meg, már volt segítségem, ők adtak egy előzetes forrásanyagot. – Mennyi ideig dolgoztál a Kalmárium összeállításán? – Legalább k ét évig. 2003-ban Szegeden Kalmár-műhelytalálkozót tartottak, megkértek, szervezzek erre egy kis kiállítást Laci bácsiról. Tablókat készítettem, fényképeket gyűjtöttem, megkerestem a Kalmár családot. L ánya, Kalmár Éva nagyon sokat segített különböző dokumentum ok, fényképek fölkutatásában, az azokon szereplő személyek azonosításában. Ezeket forrásanyagként mind beépítettem a könyvbe. – Nagyon érdekes, ahogyan Kalmár László levelezésének első kötetét indítod: négy különböző időszakokban írt önéletrajzát közlöd. – Volt olyan matematikus, aki azt mondta, már ezekért az önéletrajzokért érdemes volt elolvasni a könyvet, azért, ahogyan Kalmár László látta magát a harmincas években, 1951- ben mint rektor, majd 1966-ban, és pár hónappal a halála előtt, 1976 áprilisában. Nagyon tanulságos ezeket az önéletrajzokat egymás után elolvasni, hogy Laci bácsi különböző időszakokban miről beszél, és miről hallgat. Hagyatéka kb. harminc önéletrajzát őrzi. – Nyilván nem minden levelet közöltél. Mik voltak a válogatás szempontjai? – Az irányított, hogy a levelek közreadásával senkit ne bántsak meg. Nem akartam, hogy kikerüljön olyan információ, ami valakire nézve terhelő lehet. Ezek ugyanis magánlevelek. Szerzőik nem azért írták, hogy azokat később publikálja valaki. Ugyanakkor értékes matematikai gondolatok, a tudósok habitus át jellemző történetek rejlenek a levelekben. Tehát a válogatás szempontjai között szerepelt, hogy belőlük történeti és matematikai szempontból is okuljon az olvasó. Ami még fontos: a könyv érdekes olvasmány legyen. – Az interjúkészítő ember a megjelenés előtt a kéziratot megmutathatja beszélgetőtársának. A levelezés közreadásánál ezt már nemigen tehetted meg. Mi segíthet ilyenkor? – A Kalmárium k ét kötetében szereplő 24 matematikus közül már csak egy él: Aczél János, A kadémiánk külső tagja. Elküldtem neki Kanadába a neve alatt megjelentetni tervezett leveleket. – Mit szólt hozzá? – Igen, megjelentethetem, írta, de ezt és ezt a részletet hagyjam ki belőlük. Természetesen kihagytam, de három ponttal vagy zárójellel jeleztem, hogy ott a levélből hiányzik valami. Aczél János ugyanakkor sok hasznos gondolatot, történetet is hozzáfűzött a levelekhez, ezeket lábjegyzetben vagy a könyv végén közöltem.
