Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: „mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából)

87

Ezt keresi a költő Kiss Anna dalba fogva a második kötet világból kiszűrt dallamszövegeiben, hallomásaiban, csuda tehetség hangformálásában. Hogyan tud a férfivé és nővé

kettéhasadt, családban összeforrott emberiség egyetlen személyiség, a költő által szembesülni egy-egy pillanatban Teremtőjével, a világot alkotó, egyszerre szabadon hagyó, mégis

mindent előre elgondoló akarattal. Beleértve annak fájdalmát-örömét, amint a verset szülő

pillanatban kibontja önmagát.

Hallja a világ népeinek hangjait, visszafigyelve évezredekre és előretekintve a felelősséggel átérzett jövendőbe. Gyűjti magába a foszlányokat, építi magában a lehetőségeket,

adja saját magát, személyes érzelmeit, és összegezi a szövegekből kihallható-kilátható

emberi sejtelmeket. Mindent, ami elkísérte történelme során a tudattal léte idején az

emberré vált kreatúrát, a lelkes lénnyé alakult természeti képződményt. Figyel, mint kiskutyánk a mi általa nem is értett mozdulatainkra, és lelkében összerakja értelmes vágyakozássá a szövegekben megsejthető tartalmakat. De túl ezen mindennek alakot is kell adnia,

hangot formálni köré, hogy átvehető legyen, hogy továbbadhatóként élje költeménye a

maga poézisben létét. Mert Kiss Anna azért létezik költőként, hogy létezni segítsen másokat, erőt adjon az életre erőt váróknak. És ezáltal erősítse meg önmagát, belefelejtve sajátos

bánatvilágát, esetleges örömre hajlamos természetét.