Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: „mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából)

88

Tudja-e Kiss Anna, mit vállalt ezekben a dalokban, ezekben a mondatfoszlányokban,

ezekben a ritmusokban? Tudtuk-e mi a

Szeretethozók önként alakító kompozíciójának rögtönzői tetteink-mozdulataink értelmét? Én állítom: nem tudtam. Lehet, hogy Kiss Anna

tud valamilyen kompozíciós szerkezetet, tud valamilyen dallamindíttatást, lehet, hogy el

akar mesélni valamit az összetartozásról és az örömről-bánatról-fájdalomról, de hogy ezek

a szövegek a dalban színeváltozáson esnek át, poétikailag hitelesített abszolútummá alakulnak, azt csak megérezni tudja, miként Péter, János és Jakab azon a Tábor-hegyen, ahol

csak ámultak, mikor Jézus Illéssel és Mózessel társalgott valamilyen jövendő jeruzsálemi

halálról (Lk 9, 31).

És itt elérkeztem a hang, a szöveg, a dallam határaihoz. A poétika csodájához. Az

adottsághoz. Ami csak poétának adatik meg. Mert: poeta nascitur. A világot látás benső

biztonságával. Az összerakás hitelességével.

(S megint elölről.)