Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: „mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából)
86 ráerőszakolt „ketrecéből”, akkortól építi magának ezt a keresztény hagyományozású, egyben népi hangoltságú, az egész világot maga köré összefogó szövegformálású éneklésmódot. Ebben hasonlít a gyűjteményes két kötet egymáshoz: a daloló Kiss Anna egyazon szabadságakaratának a megszólalásigényében. Amíg mást nem tehetett, maga köré varázsolta a maga maszkos, népi és kultúrelemekből összeszőtt játékvilágát, miként mindezt megtette Schéner Mihály a maga mesemúzeumában. Ott, együtt közös filmben rögtönöztünk valaha mi is egy játékot Katona Tamással, a történésszel, Kézdi Gyurival, a színésszel Misi vezényszavára. Szeretethozók címmel több karácsonykor el-elismételte a tévé ezt a népi-keresztény produkciót, melyben én a kisördög játékos figuráját alakítottam. Ez a jászol és ez a meseház segített hozzá, hogy végül is megtaláljam a Kiss Anna-kötetekben megszülető átalakulást, megértsem a kettős kötetben újjászülető költői világot. Az első kötetek varázsolását, gúzsba kötött táncolását, személyes vergődését, közösségi megmaradás akarását könnyebb volt megérteni. Meg hát fogékonyabbak is voltunk akkor a jelképes beszéd szövegvalóságának dekódolására. Gyönyörködtünk a szenvedésben. És ünnepeltük a költőt. Most ellenben nehezebb a szabadon beszéd lehetőségével élők közül kiválasztani a valóban hitelesen beszélhető szöveget, mely belealakul emberi létezésünk értelmezhető pillanataként a mind ez idáig vezethető történelembe, és kiválik a jelent követő, remélhetőleg megszerkesztődő folytatáshoz. Megtalálni a poézis szövegében az autentikus időt szöveggé formáló színeváltozását a létezésnek. „És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.” (Mt 17,1–9; és lásd még: Mk 9,1–9; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–18), „Nagy, fehér fényben jön az Isten” – és folytatom a Károli Biblia szavait Ady nagyszerű utánérzésével, átélve a jelenetet, amelyet Raffaello álmodott meg pályáját záró Transfiguratió jában, vagy – ha Kiss Anna költészetéről beszélek, esetében – még inkább a Feofan Grek ikonjának világot egyberendező összefogottságára utalhatok. Persze a szöveg kevés, a színek és a kompozíció talán még kevesebb a megérzékíthetet- len kifejezésére. A megtörténtekor számukra még értelmezhetetlen látványt hogyan mesélhették a kiválasztott halászok utóbb?! „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk nagyságának. / Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy a felséges dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«, / akkor ezt a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” Az elbeszélésnek ez a hiteles volta váltja fel a korábban a ketrecben lét igazoló hitetését: „a szeretet által munkálkodó hit” beszédmódját kereste ki poézise előadásmódjának hiteles megformálására Kiss Anna. A megtörténtet látó előadásmód biztonságát vállalja költői megszólalásában szövege formáló erejévé. A belső látás biztonságát a kimondás erejével összefonó meggyőződésességet. A világ összerakását, miként Grek ikonjának geometriája sugározza:
