Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Megérteni egy léthelyzetet (Csorba Bélával beszélget Virág Zoltán)
37 mindenben értettek velünk egyet, különösen Bosnyák nem, de Gerold sem, tehát betyárbecsületből úgy vélték, hogy azért mégsem kellene hagyni, hogy engem kinyírjanak. A másik fél, Hornyikék viszont… A tartományi notabilitásokat összehívták egy nagy értekezletre. Emlékszem, amikor Hornyik Miklós nyílt színen megtámadta a symposionistákat, hogy bennünket, a Sziveri-nemzedéket az „öreg” symposionisták manipulálnak. Gyakorlatilag így próbáltak meg kimászni abból a szarból, amibe keveredtek. Úgy gondolták, most mindent egy lapra tesznek fel, egye meg a fene az etikát, hátha így ki lehet menekülni a csapdahelyzetből, amibe kerültek. Viszont a notabilitások, mögöttük Major Nándorral, mert az ő jóváhagyása nélkül ez nem történhetett volna meg, végül is úgy döntöttek, hogy nem őket fogják támogatni, hanem a másik tábort. Közben ellenem hajsza indult. A Forum Honvédelmi Bizottmánya átküldte a megfelelő iratokat. Az előbb elmondottakból következett, hogy én nem a Bosnyákék irányát követtem ebben a belső leszámolásban. Hanem egyik irányt sem. Tudniillik, mind a két tábor részéről éreztem nem kevés hazugságot ebben a csatában, mondjanak utólag bármit is. Mindkét fél megírta a maga verzióját erről a kérdésről. Nekem van egy harmadik, ami érthető, mert én egy harmadik pozíciót foglaltam el. A sajátomat. De mi történt? Párttag voltam. A nyakazások úgy kezdődtek, hogy először a pártszervezetet hívták össze, és ott megvitatták a dolgokat. Összehívták az elvtársi bizottságot, és az történt, hogy az elvtársi bizottság ülésén a következőket mondta az általam egyébként nagyra értékelt… Na most, szeretném, ha senki sem úgy érezné, hogy ez egy utólagos kalaplengetés az emléke előtt. Nagyra becsültem Utasi Csabát. Az általam nagyra becsült Utasi Csaba a következőket mondta: igen, te itt most bajban vagy, és mi tulajdonképpen ki akarnánk ebből téged húzni. Nem ezeket a szavakat használta, de most rövidre zárva mondom el a lényeget. Ellenben, mondta, te nem úgy viselkedsz, ahogyan kellene. Hogy van az, hogy te itt, ebben a vitában nem a kutatók ellen foglalsz állást, mellettünk? Ezt, ugye, zsarolásnak hívják magyarul. (Nevet.) Én erre azt mondtam, hogy jól van, rendben van, gyerekek, csináljatok, amit akartok, bánja a fene. Tudtam azt, hogyha innen kirúgnak, akkor amonnan is elveszik tőlem a munkahelyemet. Lesz, ami lesz. Csináljatok, amit akartok, mondtam, de tőletek, és különösen tőled, Csaba, ezt nem vártam, mert eddig nem így ismertelek meg. Hát hol van itt a sinkói etika? Mindegy, történt, ahogy történt. Kisebb büntetéssel megúsztam, futni hagytak, becsületükre váljon. Itt futni hagytak, de utána mind Csaba, mind pedig Bosnyák Pista az én erkölcsi kompromittálásomban vastagon részt vett. De ez egy másik történet. Erre csak akkor térek ki, ha rákérdezel. – Persze, nagy kíváncsisággal. Folytatnád a történetet? – Nagyon csúnya történet. Rövidre fogva: A nyolcvanas években a románok kiengedték Magyarországra és Jugoszláviába Molnár Gusztáv ellenzéki filozófust, aki Újvidéken többünkkel találkozott. Ez, mondani sem kell, csemege volt a jugoszláv állambiztonságnak, néhány nap múlva egy emberük megjelent nálam, és megpróbált beszervezni. Miután elképzelése nem sikerült, dühösen, fenyegetőzve távozott. Később bevonták az útlevelemet, hogy ezzel zsaroljanak. Védekezésül értesítettem a legközelebbi barátaimat, hogy mi történik körülöttem, és ha esetleg valami baj érne, legalább tudják, hol keressenek. Emellett elmentem két idősebb symposionistához is, tanácsot kérni, hogyan húzzam ki a nyakam a hurokból. Bosnyák Pista volt az egyik. Vesztemre. Tanácsával nem mentem semmire, ő viszont, mert az egyetemi klikkharcokban nem támogattam, ma sem tudom, véletlenül-e vagy szándékosan, de elkezdte terjeszteni a rosszhíremet. Csaba nyilván őtőle hallhatott valamit az ügyemről, s egyik hevültebb pillanatában, paprikás hangulatában belőle is kitört az alaptalan vádaskodás. Ez akkoriban nekem kimondhatatlanul fájt, de később, még az életükben, megbocsátottam nekik.
