Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Megérteni egy léthelyzetet (Csorba Bélával beszélget Virág Zoltán)
30 Megérteni egy léthelyzetet Csorba Bélával beszélget Virág Zoltán 1 – Ragadjuk meg az alkalmat, hogy egy teljes körű… – Átvilágítás… – Átvilágításon eshessél át… – Nemrég voltam úgyis tüdőröntgenen. – Akkor a sugártechnológia után a kulturális diagnosztika következzék. Míg általános iskolai tanulmányaidat szülőhelyeden, Temerinben végezted, gimnáziumba már Kaposvárott és Újvidéken jártál. Hogyan kerültél magyarországi középiskolába? – Ezt is elmondom majd. De volt egy előző kiruccanásom Magyarországra 1956-ban. A Mester utcában töltöttem az 1956-os forradalom napjait. Ennek nincs ugyan összefüggése a későbbi, kaposvári tanulmányaimmal, de hozzátartozott a későbbi eszmélkedésemhez, a világról alkotott véleményem kialakulásához és rögzítéséhez. Arról van szó, hogy… Beleférünk egy órába? Nem fogunk beleférni. Onnan kezdeném, hogy az én anyai nagyapám 1919-ben, tizenhat éves korában a cseneji tanyákon szolgált mint kanász. Csenej és a környékbeli tanyák közel vannak Újvidékhez. A nemzetközi vonat pedig a cseneji boszorkányfa közelében állt meg. 1919- ben ez már szerb megszállás alatt lévő terület volt. A demarkációs vonal valahol Szeged és Baja magasságában húzódott. De mivel még a békeszerződés nem rögzítette, nem tisztázta, hol lesznek a végleges határok, a nemzetközi vonatok mozdonyait még mindig Zimonyban cserélték. Tehát a Budapestről érkező szerelvények Zimonyig közlekedtek, és ott vette át a vonatokat egy szerbiai mozdony. Ott cserélték a gőzöst. Odáig magyarországi mozdonyvezetők jöttek. 1919 kora nyarán vagy késő tavaszán Magyarországon még tombolt a kommün. Az újvidéki állomás bejáratánál megálltak a vonatok, a magyarországi mozdonyvezetők pedig Vörös Ujság ot meg különféle kommunista röplapokat dobáltak ki a boszorkányfa közelében gyülekező béres gyerekeknek meg kanászoknak, az olyan agrárproli gyerekeknek, mint amilyen a nagyapám is volt. Ők pedig ezeket a kommunista röplapokat, újságokat előszeretettel terjesztették a szerb nagygazdák körében, akik, gondolhatod, hogy ennek mennyire megörültek. Gyorsan összeszedte ezeket a fiatalokat a szerb katonaság, elvitték őket Belgrádba, és egy iskolaépületben vallatták őket. Tizenvalahányan voltak, a legtöbbjük kiskorú, de akadtak közöttük nagykorúak is. Néhányan soha nem is tértek azután vissza. Agyonverték őket. Az én nagyapámat ugyancsak elkezdték lapítgatni. Ő pedig egy heves vérmérsékletű ember volt, nekiugrott az őt verő szerb katonának, és megharapta az orrát. Erre azok úgy 1 A beszélgetés a zEtna XIII. (Triszkaidekafób) Irodalmi Fesztiválján hangzott el a Zentai Alkotóházban, 2016. november 4-én. A hanganyagot feldolgozta: Döme Szabolcs.
