Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Tornai József: Jaj, emberek, véres latrok…; Maximák; Mintha; Röpülj, madár, röpülj… (versek)

17

Megválaszolatlan kérdés,

mégis van köztünk kísértés,

mert úgy szeretjük mi egymást,

mint újszülöttek tejet szopják.

Ha a halál meglátogat,

magyarázzuk a sírokat.

Ha

bűnünket

letagadjuk,

nem vagyunk már örök-fattyúk.

Jó

tanítvány

minden

élő,

hamisat

épnek

dicsérő.

Különben szeráfok vagyunk,

s

csak

„kényszerből”

háborúzunk.

Látom, mégis néhány népben

van annyi ábránd és érdem,

hogy

csak

megőszült

korára

ül ki rá az állatábra.

Jaj, emberek, véres latrok

lesztek, ha még megmaradtok,

a szelídek csak keresztfán

lehetnek fény-vágyak tisztán.

Maximák

R. Zsolt halálára

1.

Megnőnek

kicsi

dolgai,

ki a föld sarát eszi.

Így tér vissza a kozmikusba,

ahonnan anyja méhe hozta.

2.

Száz

emberöltő

épp

elég,

hogy bolygó legyen, vagy menyét.

Bármilyen lénnyé alakuljon,

van helye árkon, horizonton.