Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Tornai József: Jaj, emberek, véres latrok…; Maximák; Mintha; Röpülj, madár, röpülj… (versek)

18

3.

Nincs olyan megsemmisülés,

amiről

fecseg

a

józan

ész.

A gén milliárd éve kezdte,

és nincs oka, hogy befejezze.

4.

Másodpercé a sok halott,

az

idő

szárnyát

nem

fogod.

Csak fátyol-fák a véges lények.

Nem az pusztít el, ami éltet?

Mintha

Mintha

nőnél,

miután

megszülettél,

mintha

bűvölne

a

patyolat-tél, mintha volna apád, anyád és testvéred,

mintha barátaid körülnevetnének, mintha megörülnél a szárcsás mocsárnak,

mintha minden könyved új varázslat

volna:

és

gyűjtött

tudásod

neked adná a rejtett világot,

mintha szerelmed is mind halhatatlanná tenne, s napod lángja azt mondaná:

ajándék vár arany-unokáktól, mintha örökké ihatnál a nyárból,

és

az

idő

csak

úgy

hajladozna

lábad

előtt,

mint

szélben

a

rózsa,

s mintha nem ijesztenének a halottak, mintha nem tudnád, hogy te is illanó vagy,

mintha azért emelne értelmed, hogy agyaddal még több titkot fejts meg,

s mintha csak újabb váltaná elmúlt betegséged, s gyógyulásod tovább növelné a véget,

s mintha azért törne föl utolsó órád, mintha élni nem volna boldogság.