Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Tornai József: Jaj, emberek, véres latrok…; Maximák; Mintha; Röpülj, madár, röpülj… (versek)

16

Tornai József

Jaj, emberek, véres latrok…

Milliárdos emberiség,

milyen fa termette eszét?

Ijesztően

kevés

fő

van,

kire azt mondhatjuk: józan.

Babonák és tévhitek

birkái az emberek.

És még büszkék vagyunk rá,

hogy tudásunk tett azzá.

Soroljam, hogy elmebajunk,

önhittségünk

, büszke fajunk

nagy

gőgje,

éppen

agyunk

veleje

rothadás dicsérete.

Ami

engem

felnőtté

tett,

töprengve úgy hetven évet,

egy dölyfös lény áhítata,

akinek a tárgya maga.

Persze, szerényen fecsegtünk,

ha kellett, imát rebegtünk.

Jónak kiáltva az embert,

aki csak ördög-lehelet.

S mivel itt lent nem találtunk,

kerestünk egy másvilágot.

Hol angyalok unatkoznak,

himnuszt éneklünk az Úrnak.

Mert a létünk nem itt van ám,

hol a gonosz csak egy talán.

A Nagy Szellem megtorolja,

lelkét ki hagymázként hordja.