Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Zelei Miklós: Tücsökzene
9 Zelei Miklós Tücsökzene A biológia a történelem: „Elhallgattak a Hawaii-szigeteken élő tücskök, miután megjelent a környezetükben egy húsevő parazita utódokat rakó légy, az Ormia ochracea. Ezek a legyek a tücsökzenét követve keresik meg áldozataikat. A hátukra rakják le apró, tekergő utódaikat, a férgek kön ynyedén belemásznak a pórul járt tücsök testébe, ahonnan egy héttel később, áldozatukat belülről falva föl, kövérre hízva másznak elő. A biológusok idén ősszel meglepő fölfedezést tettek: a hawaii tücskök pár év alatt megnémultak, hogy ne váljanak a legyek martalékává. Hová vezet ez az evolúciós verseny? Mert így elvesz í tették párkereső képességüket. A változás a hímek szárnyai t érinti: fogazat volt rajtuk, amely a szárnyak összedörzsölésével ciripelő hangot adott, így csalogatva magukhoz a nőstényeket. Az önvédelem arra kényszerítette a tücsökhímeket, hogy elveszítsék sz árnyai k fogazatát. Enélkül azonban ugyanolyan némák, mint a nőstények. Egy ideig együtt éltek a zenélő és a néma tücskök, és ahol még nem jelent meg a légy, ott fenn tudtak maradni a ciripelők, de ahol a nagy ellenség már megjelent , ott a némák szaporodtak tovább. Röpke tíz év alatt, ami csupán húsz tücsöknemzedék, majdnem a teljes tücsöknép elnémult.” (Újsághír) Ezen a héten mit kell megakadályozni? Vastagh Bandi és Pancsovai István a minisztérium irodalmi osztály á ról hétfőn terepre vonul. A Hatvanezer szerkesztőségébe, a közeli kis utcácskába, amelynek torkolatából látszik a Budavári Palota, lent a Duna, a tükrén tisztább napokon megjelenik József Attila arca, de csak mint sosem volt látomás, mert a szárnyas rakétahajó azonnal ráúszik és vizet zavar. Ne tudjunk egymásról. A szerkesztőségi épület pincéjében rabokat őriztek valamikor. Mint költők, csukaszürke, testületi szonett és románc, Vastagh és Pancsovai egy kis anyagot is visz. Cenzori feladataik ellátása után kinyítják másik lelküket és kopogtatnak a versrovatvezető, Tormay Gál szerkesztőségi szobájának ajtaján. – Szia Gál. Verseket, szia, hogy vagy, hoztunk. Verseket, szia! – É s már pakolják is az íróasztalra kinyitott dossziéikat. (Részlet a Mandulafecske című regényből)
