Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyenesei József: Az égettbortól a „báráckig” (Adalékok a kecskeméti barackpálinka történetéhez)
241 szeszfőzde esetében is éreztették hatásukat. A kecskeméti városi hatóság ugyanis 1939 őszén megvonta a szeszfőzde iparjogosítványát az üzemben tartó Führer Izidortól, annak zsidó származása miatt. A városvezetés azonban egyúttal kártérítés megfizetését is kilátásba helyezte Führer részére, a következő indoklással: „ A város jogügyi és pénzügyi bizottsága elismeri, hogy a kecskeméti barackpálinka európai, sőt mondható világhírre szert tett neve jórészben Führer Izidor propagandamunkájának és ezzel kapcsolatos áldozatkészségének a következménye és tekintettel továbbá arra, hogy az ő költségén újjáépített városi szeszfőzde az ország legmodernebb szeszfőzdéjének tekinthető és végül tekintettel arra, hogy az érvényben lévő jogszabály és bírói gyakorlat értelmében szerződés megszűnése esetén a jóhiszemű szerződő féllel szemben az eredeti állapot állítandó helyre és a város az ily szerződő féllel szemben jogtalanul nem gazdagodhatik ….” 41 Végül a korban igen tekintélyesnek számító 30 000 pengő összegű végkielégítést szavaztak meg a városatyák Führer Izidornak. Más kérdés, hogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter még két évvel később, 1941 novemberében sem tudott dönteni: kifizetheti-e Kecskemét városa Führer Izidornak a megígért összeget. 42 A város vezetése a háború során erősen megrongálódott, és szinte teljesen kiürített üzem igazgatását, a korábbiakhoz hasonló feltételekkel, 1945. március 1-jétől újra Führer Izidorra bízta. 43 A közgyűlés a döntést, egy pártközi különbizottsággal történt megállapodás alapján, egyhangúlag jóvá is hagyta. Néhány hónappal később a Kecskeméti Földigénylő Bizottság a 600/1945. M. E. rendelet alapján határozatot hozott a szeszfőzde igénybevételéről, illetve a Kecskeméti Egységes Munkás és Paraszt Szövetkezet részére történő átadásról. A döntéssel a Pestmegyei Földbirtokrendező Tanács Kecskeméti Tárgyaló Tanácsa mint felettes szerv is egyetértett. Az ügy politikai jellege miatt Führer a Kecskeméti Nemzeti Bizottsághoz fordult segítségért: „ Mindkét fórum nyilvánvalóan, de köztudomásúlag, presszióra tehát szándékosan helytelenül alkalmazta az idézett rendelkezést, mely szerint egy ipari üzemet mezőgazdasági »hozzátartozó« üzemnek nyilvánítja (sic!) . Mindez csak azért történik, hogy törvényes formát adjanak a kisemmizés lehetőségének, munkám eredményétől megfoszthassanak, vagy kényre-kedvre ki legyek szolgáltatva. […] Köztudomású, hogy a Városi Szeszfőzdét – mindenből kifosztva – politikai okoknál fogva kellett itt hagynom, illetve átadnom. Végigszenvedtem a hihetetlent, kifosztva mindenből, jelentkeztem munkahelyemen, Kecskeméten és telve munkakézséggel, hozzáfogtam az építéshez. A legmélyebb demokratikus szellemtől áthatva álltam oda és hívtam életre újból az üzemet, melybe évtizedes munkát, szorgalmat, tudást, kiszámíthatatlan pénzt öltem bele. […] Hát a múlt szelleme bujkál itt? A kultúrvilág megvetését a német fasizmussal szemben éppen az váltotta ki, hogy olyan törvényeket hoztak, olyan rendeleteket alkalmaztak, melyek félretoltak dolgozó néprétegeket… ” 44 41 Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek , 1920–1944. In. Századok 2004. 6. sz. 1294–1295. p. 42 Uo. 43 MNL BKML IV. 1903. a. 1945. július 31-ei közgyűlés jegyzőkönyve. 44 MNL BKML XVII. 46. A Kecskeméti Nemzeti Bizottság iratai. 177/1945.
