Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
186 „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” Péterné Fehér Mária nyugalmazott főlevéltárossal Kriskó János beszélget – A Katona József Gimnáziumban érettségizett. A saját döntése volt, vagy a történelemtanárának köszönhető, hogy levéltáros lett önből? – Sokunknak van olyan élettörténete, hogy a tanár, vagy az ő személyisége hív ja fel a figyelmét egy-egy pálya szépségeire. Az én osztályfőn ököm történelem tanár volt, aki annyira közelivé tette számunkra a történelmet, olyan érdekesek voltak az órái, hogy megkedveltem a tárgyat. Általános iskolában még nem szerettem, de a középiskolában a tanáromnak annyira sikerült a tárgyat megkedveltetni velem, hogy történelem szakra jelentkeztem. Ta nár akartam lenni. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdtem a tanulmányaimat. Eredetileg a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jelentkeztem, ahová hely hiányában nem vettek fel, akkor jelentkeztem át a tanárképzőbe. Ott is olyan professzorok oktattak, akik tovább mélyítették az érdeklődésemet. Történelem– orosz szakon végeztem, de mindig is inkább a tört énelem vonzott. Hogy ne maradjak le a történelem-előadásokról, és ne hagyjam ki a nagyon izgalmas szemináriumokat, nem is utaztam ki az akkori Szovjetunióba, a féléves gyakorlatra, hanem maradtam Szegeden. Nagyon hosszúnak tűnt számomra a fél év, féltem, hogy nem fogom tudni pótolni a lemaradásaimat, meg a szívem is egyértelműen a történelem felé h úzott akkor már. A főiskolán TDK dolgozatot írtam, országos tanulmányi versenyeken vettem részt, nagyon tartalmas diákéletet éltem. A diákköri kutatómunka révén még jobban megszerettem a történelmet, de még mindig tanár szerettem volna lenni. A diploma megszerzése után hazajöttem Kecskemétre, végigjártam az iskolákat, próbáltam elhelyezkedni, állást szerezni. A városban egyáltalán nem találtam történelem szakos állást, elmentem hát a környék iskoláiba is, Lajosmizsére például, de ott se tudtak nekem történelem szakos áll ást biztosítani. A professzorom hívta fel a figyelmem az azóta akadémikussá lett Romsics Ignácra, aki akkor a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban dolgozott. Korábban ő is a szegedi tanárképzőn tanult, néhány évvel végzett előttem. Őt éppen akkor hívták a fővárosba, a Történettudományi Intézetbe került, megürült a helye a levéltárban. Pályáztam a helyére, és felvettek. Azért is volt viszonylag könnyű elnyernem az állást, mert a levéltár akkori igazgat ója, Iványosi-Szabó Tibor tanított engem a Katona József Gimnáziumban, nem voltam ismeretlen a számára. Mindezt tekinthetem a körülmények szerencsés alakulásának is, a lényeg, hogy állást kaptam a megyei levéltárban.
