Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
A kovács A bognárok munkáját a kovácsok fejezték be a kocsin. A famunkát a bognárok csináták, a vasmunkát meg a kovácsok. [...] Még most is van kocsi, améknek be van írva a kocsirúd szárnyáná: „Szmola Béla és Szmola Sándor csinálta”. Azóta is úgy kotyog az a kocsi, mint a harang. Mer a tengelyt úgy kell beállítani, hogy a kerék úgy szaladjon, hogy se tőre ne menjen, se végre ne menjen. Akkor jó, ha középen van. Akkor kotyog, akkor nagyon szép hangja van a kocsikeréknek. Mondják is nekem: - Béla bácsi, ez a kocsi úgy megy, mint a zsebóra. Volt aztán olyan munka, ami érzelmileg is feldúlta a kovácsmestert: a patkolás. Bevallom, erre eddig nem gondoltam. Behozta a lovat a gazdája, odakötötte a karikáho, a kovács odament, megsimogatta, felvettük a lábát, akkor a ló állta a patkolást. Ha meg nem állta, akkor a lónak a farkára tettünk vaskarikát, akkor a csánkra [hátsó csülök] tettünk egy nagy karikakötöző kötelet, azt áthúztuk a karikán, akkor hat ember a lábát felhúzta, lehetett patkolni. Ha így se állta a ló, akkor vót egy pipa, azt az orrára tették, elzsibbasztották. Ha még akkor se lehetett patkolni, akkor fogóval a fülit megfogtuk, húztuk lefele. Szenvedett a ló is, a gazdája is, meg a kovács is, de csak meg kellett valahogy patkolni. [...] Olyan ügyesen patkolni, meg olyan szépen patát faragni egy kovács se tudott a faluba, mint az én apám. [...] Szeretem ezt a szakmát. Mikor énnekem is szép munka sikeredett, nem dicsért apám, de látszott rajta, hogy örű neki. Akkor mán elismerte az apám, hogy tudok alkotni. A molnár Jófajta búzák vótak mifelénk. Sehunse termett olyan búza az országba, mint Szarvason, Endrődön, Szeghalmon - ezeken a szikes fődeken. A pék Négy pékmester volt Endrődön. Az egész család dógozott. Megkezdte édesapám hajnali fél háromkor, este hatra fejezte be. Sokszor felkelt már este tizenegykor, ha reggelre két kemence kenyeret ki akart sütni. Édesanyám is besegített: ő adta el a kenyeret. Én is hamar megtanultam a pékséget. Mindég a kemence mellett csináltam a leckét, ott vót meleg. Nyáron borzasztó vót a sütés. Mikor az összes tészta a tepsivel kikerült a sütőből, vót vagy hatvan fok meleg. [...] Megbecsülte a falu a pékek munkáját. Soha nem kellett a kenyeret árolni a bódba, elvitték a háztú mind, amit sütöttek. * A kereskedő A fényes endrődi kereskedelem az évtizedek során eléggé megkopott. A negyvenes évekbe a kereskedő társaság elit társaság vót a faluba - mondja valaki. - Sok vót a zsidó kereskedő. Ezek igazi kereskedők vótak, lehetett tüllük tanúni. 1944-ben a nácik az „elit társaság"-ot elvitték az otthonából, és csaknem a felét megölték. Aki visszatért Endrődre, egy idő múlva elhagyta a falut. Sorra bezártak a régi üzletek. Homoki József - eredeti nevén Hornok József - nem tartozott szorosan ehhez a „társaságihoz, neki más volt megírva. Övé volt a legszebb ház, a legszebb üzlet 14
