Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 10. szám - Gergely Ágnes: Egy urbánus főhajtása
a faluban. Emeletes házat építtetett, szemben a gyógyszertárral, Endrőd központjában, addig csak a Népház volt kétszintes; az emeleten erkély, nyáron virágok, odalenn két kirakat, két bejárat. Fényűző épület volt, aki arra járt, megbámulta. Ebbe az üzletbe a petrótú a perzsabundáig minden vót - emlékezik Homoki. - Az elképzelhetetlen vót, hogy a vevő bejön, kér valamit, és az nálunk ne legyen. A vevőnek köszönni nem vót ideje, csak a köszönést fogadni az inasoktú, segédektű. Kötelező vót a legnagyobb udvariasság, a pontos, készséges kiszolgálás. [...] Nagyon jól ment a bolt. Mer szabott áraim vótak, mer hitelt adtam. Meg azér is, mer egy-egy árucikkre kicsi hasznot tettem, így nagy vót a forgalom. [...] Csak hát sokat kellett dógozni. Azután ez a bolt tragikus véget ért. Negyvennégybe be kellett vonulni nekem is, a segédeknek is. Amikor begyüttek az oroszok, az emeletre beszállásoltak, az alsó részen pedig betörték az emberek mind a két kirakatot, vihetett mindenki, amit akart. Aztán leégett a ház úgy, hogy az emeletet mán helyre se lehetett hozni. Hazaértem, próbáltam összeszedni, amit tudtam. Vót, ami a kemencébű került elő. Olyan ember is vót, aki önszántából hozta vissza, amit elvitt. [...] Alighogy beindult a bolt, negyvenkilencbe gyüttek, hogy elveszik. [...] Ötvenkettőbe hívtak engem is segédnek, nem mentem. Megvettem Jozepovicstól az üzletet - ő elment Palesztinába -, és újra kinyitottam. Akkor meg mindenféle nem létező adótartozással oda jutottam, hogy elárverezték a boltot. Akkor beláttam, hogy nem érdemes újra kezdeni. Azután méhészkedtem, disznókat, nyulakat tartottam, bort termeltem, végül elköltöztem Endrődről. Így volt. * A közlekedés Endrőd és Gyoma között négy kilométer hosszú az országút. Sokszor megtettük ezt az utat gyalogszerrel. 1945. január 26-án is itt baktattunk anyámmal a hóban, amikor Budapestről kiszabadultunk. A háború előtt Sztanyik Imre sofőrnek volt taxija, aztán Éliás Józsefnek, de őt megölték; taxival főként az orvosok jártak a tanyákra. Később az endrődi Népháztól a gyomai vasútállomásig közlekedett a lóbusz, befogtak két lovat egy bútorszállító kocsi elé. Azután lassan elindultak az autóbuszok, jöttek az autók, megépültek az utak, a híd, a megállók; helyén van a régi piactér is, a hentesek, a kocsmák - kocsmából nem látott szükséget a falu - jegyzi meg egy járókelő. Gyomán több elegáns szálloda épült, étterem, gyógyszertár, sőt gyógyfürdő. Endrőd is szeretett volna gyógyszállót, összegyűlt rá valamennyi pénz, aztán nem lett belőle semmi. De nem adjuk fel a reményt. Talán megint jön egy megszállott ember, mint Homoki, vagy mint odaát, Gyomán Kner Imre, a nagy hírű nyomdász. Homokit tönkretették, de Homoki életben maradt. Kner Imrének is megvan a nyomdája. 6) Földnélküliek Amerikások, kubikosok, summások, eltelepültek. Föld nélkül élni a parasztembernek annyit jelenthet, mint fedél nélkül élni. Vagy majdnem annyit. A munkanélküliség miatt a huszadik század első felében több mint háromezer ember hagyta el Endrődöt. Kimentek Amerikába. Az itthon maradt férfiak, ha 15
