Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Tarján Tamás: A dubrovniki Szent Balázs-templom leírása

hazafelé utam délutáni járatát, a Dubrovnik-Frankfurt járatot törölték, az utasokat busszal Splitbe viszik, ott valószínűleg lesz csatlakozás.

Rohanás. A szállodában a recepciós és a szobaasszony segít, amiben tud. Két óra múlva a reptéren vagyok. Újabb négy óra múltán a havas esőt tempósan átszelő busszal a spliti repülőtéren. Oszlik a felhőzet. Éjjel 1-kor érünk Frankfurtba. A városnyi légi pályaudvaron senki nem tud semmit. Sem rólunk, sem a teendőkről. A végül már voltaképp nem illetékes légitársaság egyik pultjánál a tisztviselő megszán, húsz euró értékű csekket nyom a kezembe, egy tranzitszálló nevét írja cetlire.

Belga sorstársammal együtt még egy órát állunk kint a dermesztő hidegben. Mint a hontalanok. A szolgálati járat végül elvisz pihenőhelyünkre, de szinte fordulhatunk is vissza: a reggeli budapesti repülőre 6-kor kell becsekkolni.

*

A gépen szendvicset, kis palack bort kérek. Kezemben Déry Tibor regénye, A befejezetlen mondat. Tudom, hol fog kinyílni. A magányosságra hajló főszereplő a hetedik fejezetben majd elmegy másik kedvenc - pesti - helyére. Fröccsöt rendel. Emlékezik:

„Visszaemlékezett rá, hogy amikor utoljára járt itt, dubrovniki emlékei teljesen lekötötték; úgy rémlett most neki, mintha évek múltak volna el azóta. A megsűrűsödött időn, mint ködön át, halvány, erőtlen fénnyel sütött át a dubrovniki nap"...

206