Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Fekete J. József: Az idegenség határai

zőkben foglalja össze: „Az ember szeresse a pinát, a rántott csirkét meg a pálinkát." Hétköznap a kocsma, ünnepnap a templom, közte semmi egyéb, csak a pletyka meg a vita. A periférián élő emberek közt nincsen tényleges kommunikáció, csak basztatják egymást, érveik és szókincsük sincs a párbeszédhez, ezért vastagon trágárkodnak. Ami Milbacher jóvoltából jól is áll nekik. Az elbeszélő ugyanis ügyesen elkerüli a műparaszti beszédet, válogatott káromkodásai önálló nyelvként működnek, hiszen a káromkodás a szereplők szabadságának megnyilvánulási terepe.

Milbacher teremtett nyelvi világa a Mihail Bahtyinnak a népi nevetéskultúrára, a groteszk realizmusra vonatkoztatott fogalmai által határolható be - vagyis egyáltalán nem újdonság az irodalomban, csak egy ideig nem kapott helyet, nyilvánosságot benne -, így a keretet és a tartalmat az orosz esztéta által leírt familiáris és vásári beszéd, a káromkodás, a trágárság, az obszcenitás, az eskü- dözés, a hetvenkedés, a jópofáskodás adja. A történetek szereplői egymás közti kommunikációjuk során mintha valami állandó karnevál közepén élnének, amikor minden normalitás a visszájára fordítható, és minden megengedett, aminek ellenére néhány figura mégis retorzióval szembesül. A kocsma és a falu embere, cigány, paraszt nem rendelkezik eleve saját kisebbségképpel, ám a tanácsházas, pártbizottságos Kádár-korszak előbb-utóbb szembesíti kisebbségi mivoltával.

Szabadszájúságuk ékes példája a trágárságba ágyazott istenkáromlás. Ha az olvasót nem zavarja az obszcenitás, mert a köznyelvben és a sajtóban is hozzáedződhetett, az istenkáromlásra talán fölkapja a fejét. Fölöslegesen, hiszen az is a familiáris beszédhez sorolható, sőt - Milbacher egy interjúban kifejtett teóriája szerint -, fontos tartalommal bír: „...a templomba járók gyakran látogathatják a jósokat is, egy kis mágia is vegyülhet a hitükbe. Az ember ugyanis vágyik a transzcendensre, ennek vannak különböző kulturális formái, amelyeket gyakran összemosnak. Ami viszont zavaró lehet sokaknak, hogy sokszor nagyon csúnyán beszélnek a novellákban. Ezt szándékosan alkalmaztam, mert a káromkodás autonómiabeszéd, az istenkáromlás pedig éppen a hit fontos bizonyítéka, hiszen feltételezi a transzcendens létezését. Emellett pedig az emberi szabadságnak a kifejezője, egy fordított ima, szembemegy a mindenkori hatalommal, megőriz a középkor karneváli hangulatából valamit.”

Alakváltás és nemi identitáscsere

A határpozíció szerzői alakváltás révén is megtapasztalható. Számos íróelőd nyomán magam is eljátszom ezen lehetőséggel. Polgári nevemen jegyzett köteteim mellett három néven publikáltam szépirodalmi szövegeket, de szerzői entitásaim száma ettől jelentősen nagyobb, ugyanis az Ephemeria Silver névvel jegyzett, legutóbbi, Haláltanfolyam című összeállításban számos egyéb név szerepel szerzőként. Nem is számoltam össze őket.

Ephemeria Silver nem kitalált személy, hanem autonóm szerzői entitás, amely ugyanabban a biológiai lényben, vagyis bennem lakozik, mint Nettitia K. Froese és Mihályi Czobor, akik korábban nyertek nyilvánosságot. Az egymástól különböző nyelvi identitások az őket kihordó biológiai lény önazonossága megszünteti