Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai (II. rész - közreadja Kurcz Ádám István)

- Már gyerekkorom óta. A családomban nagyon jó mesélők voltak, akik remekül elő tudták adni a történeteiket. Ilyen volt anyai nagyapám, a szép szavú citerás, Rojtos Gallai István, akit órákon át tátott szájjal hallgattunk, amikor mozgalmas élete élményeit sorolta. O három regényemnek is a főszereplője. A Latroknak is játszott című kötetben közölt családregények folytatása - a trilógia befejező része - Ez a nap a miénk címmel tavaly jelent meg Budapesten, az Osiris kiadásában.- Tehát nem írói fogás, hogy a nagyapjával beszélteti el a soknemzetiségű jugoszláviai térségben élők történelmi viszályait, emberi konfliktusait ábrázoló regények cselekményét? Egy az egyben őt idézi, amikor leírja mindazt, amit gyermekkorában tőle hallott?- Részben igen. Persze egy csomó dolgot nem mondhattam el, mert a valóság minden képzeletet felülmúl, és néha olyan hihetetlen dolgokról kellene beszámolnom, hogy az olvasók azt gondolnák, mindez egy beteg írói fantázia szüleménye. Sokkal szörnyűbb, véresebb történeteket produkált az élet, mint amit az olvasók hajlandók elhinni vagy elviselni. így hát szelektálni kell az írónak.- Ha már a Márai-díj átvétele kapcsán beszélgetünk, hadd kérdezzem meg: hogyan viszonyul a nagy előd életművéhez?- Az ő írói világa egészen más, mint az enyém — hiszen az ő alapélményei a polgári, az enyémek viszont a paraszti-iparos világból származtak. Azért viszont mindig becsültem Márai Sándort - s büszke vagyok rá, hogy az ő nevével fémjelzett díjat kaptam -, hogy önérzetes ember és igényes író volt, aki mindig etikusan viselkedett: szigorúan és következetesen tartotta magát az elveihez.- Milyen írói tervek foglalkoztatják most, a háromrészes regény közreadása után?- Tavaly, amikor a nagyapámmal elmeséltetett történet harmadik része megjelent, mely a második világháború végéig követte az eseményeket, azt hittem, hogy befejeztem a trilógiát. Most viszont úgy látom, hogy folytatni kell, mert kimaradt egy nagyon fontos és izgalmas időszak: a világháború befejezését követő néhány esztendő, ami Közép-Európában a sztálinizmust jelentette, Jugoszláviában viszont a titoizmust. Ezeknek az éveknek a krónikáját egy negyedik regényben szeretném összefoglalni. Közben rendszeresen írom a novelláimat különböző folyóiratok felkérésére, az idei ünnepi könyvhétre pedig az Osiris, állandó kiadóm, megjelenteti válogatott elbeszéléseimet. Egyébként nemrég vázoltam fel három tévéjáték ötletét - hogy lesz-e belőlük film, majd meglátjuk. Azért említem mégis, mert érdekes módon azt kérték tőlem: a filmek legyenek rövidek, olcsón kivitelezhetők, és a szálak vezessenek Jugoszláviába. Ha akarnék, sem tudnék tehát szabadulni a szülőföld kínálta témáktól.

181