Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Kabdebó Lóránt: „Augusztus 9-e van, a születésem napja” (Emlékfoszlányok Ratkó Józsefről és költészetéről)

oldalt, a fordítás pillanatai alatt a kazetta végén és az új oldal elején rajta maradt a régi szöveg, és hiányzik a közben folyamatosan hangzó vers azalatt hangzó részlete. Marad a másik kérdés: mi lett a második kazettával? Az emlékezet bizonytalan. Kevés maradt eredetileg is rajta, arra emlékszem, hogy többszöri meghallgatás után mérlegeltem, hogy a maradványmondatokat teljes egészükben inkább törölni kellene, mint egy szakadozott szöveget tartani meg. Ezek szerint mégis a teljes törlés mellett döntöttem. A katalógus szerint más Ratkó- felvételes kazetta nincs az archívumban, a sorszám szerinti kazettáról pedig „A leltárkönyv jelzi, hogy a következő kazettát (tartalom említése nélkül) 1974-ben selejtezték." (Ami persze nem jelent semmit, mert nem számozott sorrend szerint használták, miként utóbb mi sem a szalagokat és kazettákat, a szám szerint következő nem biztos, hogy a szóban forgó kazettát jelzi.)

Ami lényegében izgathat: ha megfészkelte Ratkó Jóskában magát a gyanú, vajon már kiirthatatlannak bizonyult? Következő dedikációi, hál' Istennek, élesen fölé emelkedtek a gyanú alkalmiságán. A Törvénytelen halottamban: „Kabdebó Lórántnak küldöm jó barátsággal Ratkó Jóska Nagykálló, 1975. dec. 25." - írja karácsonyi üdvözléssel, A kő alól kézzel írott kötetét pedig ezzel adta kezembe, ezt tartom utolsó üzenetének:

Közös életrajzunk mégsem ezzel zárult. Már ebben az évezredben, amikor Ratkó a keleti végek ünnepelt költőjeként élt az emlékezetben, Nyíregyházán, egy konferencia alkalmával az intenzív osztályon ébredtem, Válent Mihály doktor keltett életre. Valahai szívműtétem előtt. Vele emlékeztünk Jóskára, sikerült egyszer őt is visszahoznia az életbe. De már ez is régen volt.

Miután Szabó Lőrinc-monográfiámat befejeztem, úgy láttam, addigi kritikusi munkáim számomra legfontosabbjait összefoglalom a Versek között címmel megigazított és összegyűjtött kötetemben (1980, Magvető). A Hetek, és ezen belül is Ratkó József költészetének felmérése, elemzése kellő hangsúlyt kapott. Újraolvasva, ma sem tudnék mást írni róluk. így idementem - egy-két pontosítással, igazítással - a Ratkóról írottakat, Moralitások a hit és kétség keresztjén címmel:

Ha Ratkó József első kötete, a Félelem nélkül (1966), a tehetséges fiatal költőt revelálta, második kötetének, a Fegyvertelenül (1968) címűnek legjobb versei érett, kiforrott költőt mutatnak.

148