Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Kabdebó Lóránt: „Augusztus 9-e van, a születésem napja” (Emlékfoszlányok Ratkó Józsefről és költészetéről)

De a Hetek szerepeltetése soha sem vált kirekesztővé, utóbb - éppen az egyik Ratkó-vers is tanúság lehet rá - közéjük számítottuk Kiss Annát is.

Ha a részegek elalusznak, s a hegedű bebábozódik, nem árvul el az éjszaka, nem hal ki az ének, tovább szól, mert dalolnak a haverok,

Pista a város peremén, a városban második István,

Laci Szalonnán, Perkupán, zsilettszélű országhatáron,

Simon a fogát pengeti, vasból faragott furulyát fúj fogadott földjén Buda Ferkó,

Anna virágot kondit, halottja van, szemében gyermek őgyeleg,

Sárinak nyílt seb a szeme, elhidegül tőle a csillag, úgy jajdul, úgy énekel, elhidegül tőlünk a csillag, s dalunkba varangy raccsol.

De még a tőlük elkülönböző verstörvényeket próbáló költőket is - koronatanú lehetek - segítenek felfedezni-befogadni: miként tette ezt Ágh István Tandorihoz kötve engem, vagy az akkoriban őket bevezető kritikáival kísérő Bata Imre Oravecz Imre korai verseit a Napjainkhoz eljuttatta. Őket Magyarországon éppen a mi lapunk közli először.

A Hetek közös múltja okán nemegyszer idézik különböző folyóiratokban megjelent írásaimat. De most, régi cikkek között lapozva felfedeztem két „lelkesedésből" fogant rögtönzésemet. Az egyik az akkor indult miskolci Déli Hírlap Könyvespolc rovatában (1970. június 19. 2.) magyarázza el a miskolciaknak rajongásomat Ratkónak az Egy kenyéren című kötete megjelenése alkalmából, és egyben indokolja a Napjaink folyóirat kötődését a költőhöz:

Hadd tegyem félre az óvatos mérlegeléseket, és hadd üdvözöljem azt a költőt, aki évjáratunkból elsőként teremtett a maradandóság mértékével is mérhető költészetet.

Olyan költőt üdvözölhetek benne, akinek a számára a létezés nem tragédiát jelent, aki a világban nem magányosan vergődik, akivel szemben a természet (változásaival, magával a halállal is) nem ellenséges hatalom; szenvedélyesen „közéleti" költő, aki közössége problémáit nem egyoldalúan, a csak megértés, jót dalolás vagy a csak anarchistán-elégedetlenkedőn támadás-számonkérés oldaláról vizsgálja, aki számára a szolgálat népe létezésformájának sok szempontú, felelősségteljes átgondolását jelenti.

139