Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Kirilla Teréz: „Pilinszky elvtárs, hőmérőzés!” (Interjú Pályi Andrással Pilinszky Jánoshoz kötődő emlékeiről)
Kirilla Teréz „Pilinszky elvtárs, hőmérőzés!" Interjú Páiyi Andrással Pilinszky Jánoshoz kötődő emlékeiről- Hogyan ismerkedtek meg Pilinszky Jánossal?- Emlékszem, a gimnáziumból hazafelé menet a villamoson olvastam a Kortársban egy kritikát bizonyos Pilinszky János költő Harmadnapon című kötetéről. Nagyon éles, elutasító, kioktató hangnemben szólt róla a kritikus, de szép számmal voltak írásában Pilinszky-idézetek, és én azoktól egyszerűen megrészegültem. A Harmadnapon '59 őszén jelent meg, ez hónapokkal később történt. A Déli pályaudvarnál, ahol átszálltam egyik villamosról a másikra, mindjárt bementem a könyvesboltba, meg akartam venni a kötetet. Kis híján kinevettek. Hát ez egy olyan könyv, amely egy napig sem volt kapható! Később megtudtam, hogy ezer példányban jött ki, gyakorlatilag a pult alól elfogyott, ami akkoriban hozzátartozott a kultúrpolitikához. Kiadtak egy-egy olyan könyvet, amely egyáltalán nem illett bele a hivatalos ideológiai irányvonalba, de annyira leszorított példányszámban, hogy az a szélesebb olvasói rétegek számára továbbra is elérhetetlen maradt. Attól fogva azonban én őt számon tartottam, és néhány év múlva már magyar szakos egyetemistaként megtaláltam az Egyetemi Könyvtárban a Harmadnapont, sőt a Trapéz és korlátot is, sikerült kikölcsönöznöm, végre elolvashattam. Nem mindennapi élmény volt, úgy tűnt, egész rejtett lényem ott örvénylik a verseiben, az ősi, primer emberi érzékiség, és ennek poétikus, szakrális szublimációja, a kezdet és a vég, születés és halál, szenvedély és szabadság, azaz olyasmit, olyan titkokat tudott ő rólam, amiről nekem csak akkoriban kezdtek sejtelmeim lenni. És még nem is ismertem személyesen! Később novellákat küldtem a Vigíliához, nagyon kezdő írásokat, nem is közölték, de Doromby Károlynak, aki a lap irodalmi anyagait szerkesztette, volt egy asztaltársasága az Építész-pincében, az akkori fogalmak szerint igazi underground összejövetel, oda meghívott engem is, ott találkoztam először Pilinszkyvel. Eleinte persze meg sem mertem szólítani.- Később ön is írt a verseiről kritikát?- Amíg élt, én bizony egyetlen szót sem írtam róla. Az egyetemen produkáltam ugyan két Pilinszky-dolgozatot, az egyiket a kortárs irodalmi, a másikat a stilisztikai szemináriumra, de azokat sem volt bátorságom megmutatni neki. A halála után aztán sorra jelentek meg a posztumusz kötetek, melyekbe a különböző prózai írásait, jegyzeteit, naplóit, leveleit is összegyűjtötték, ezekről többször írtam. Egy időben - a nyolcvanas évek elején - eltökélt célom volt a szekuláris irodalmi ízlés számára 130
