Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Hamvas Béla: Divat és ideológia
Hamvas Béla Divat és ideológia A férfiben korcs nő él, a nőben korcs férfi. Ez a belül a nőben élő rejtett férfi és a férfiben belül élő fejletlen nő nem csak parazita. Rendőrfőnök és cenzor. Ezenkívül ő a publikum. A nőnek és a férfinek nemcsak ereje javát szívja el, hanem az élet mozzanatait ellenőrzi, szuverénül parancsol és a közönség igényével lép fel. A divatot úgy szokták megítélni, mint a nő igyekezetét, hogy a férfi figyelmét magára vonja. Ez helyes. De nem a külső férfi figyelmét, hanem a belsőét; azét, aki a nő parazitája, rendőrfőnöke és publikuma. A nő ennek a férfinek öltözik és fésülködik és festi magát. Ez már azért is így van, mert a divat egészében a külső férfi ízlésétől független, részleteiben pedig a férfi ízlése ellen van. A publikum nem a külső, hanem a belső férfi. A külső férfi szerepe a divatban csak annyi, hogy azt a kihívó tarkaságot, ízléstelen és émelygős cifrálkodást, amely nélküle a női öltözködés lenne, némiképpen mérsékli. A nő a korcs férfinek öltözködik. E férfinek ízlése is korcs; érzékisége fonák és buja; a méltóság és a mérték iránt érzéke nincs. Ha a nő a külső férfi mérséklő befolyása alól felszabadulna, szükségképpen a korcs ízléstelenségének martaléka lenne. Mert ez a korcs nemcsak parazita és rendőrfőnök, hanem publikum is. Az, hogy a nő a ruhát miképpen rakja magára, milyen szabást kedvel, ezt miképpen hordja, milyen és mennyi festéket használ, haját hogyan fésüli, egészen pontos jellemrajzot nyújt a benne élő korcs férfinak a nő iránt tanúsított követeléseiről. Mert bármilyen legyen is a külső férfi módosítása, azon a tényen, hogy a nő a benne lakó korcsnak öltözködik, nem tud változtatni. Ebből a szempontból a nők között levő egyetlen különbség, hogy az egyikben élő férfi kevésbé korcs, ízlése fejlettebb, a másikban élő férfi csenevészebb, s így ízlése is alacsonyabb. Ez az utóbbi azonban az inkább nő, s az előbbi öltözködésével közeledik a férfi öltözködése felé, kevésbé festi magát, haját egyszerűbben viseli, a cifraság iránt ellenszenvet érez, sem a testhezálló, sem a kivágott ruhát nem kedveli, és szoknyáját hosszabbra szabja. De a benne élő férfi bűvköréből még ez a nő sem tud kilépni. Miért? Mert a belső férfi a parazita, a rendőrfőnök és a publikum. Az igazi lovag, az igazi szerelmes, az igazi férj, zsarnok és donjuan, akinek előnyét soha a külső férfi be nem hozhatja. O az a férfi, aki születésétől fogva a nővel minden éjszakát együtt tölt, minden titkát ismeri, és tudja, hogyan lehet őt kínozni úgy, hogy soha el ne felejtse. Az írás keletkezése az 1950-es évek közepére tehető. A Hamvas Béla Hagyatékkezelő engedélyével közöljük. Az írás közlésével a 120 éve született Hamvas Bélára emlékezünk. (A Szerk.) 127
