Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában
Primavera dal Papa (Tavasz a Pápánál) 1949 Cantoria d' angeli (Angyalok kórusa) 1949 Italia 1950 Strano appuntamento (Különös találkozás) 1950 II bel Tevere d' oro (A szép arany Tiberis) 1951 Magyarországon (ne keressük az okát) egyiket sem mutatták be, kópia sincs belőlük. Eme szomorú tény folyományaként egyetlen percet sem láttam az olasz évek gazdag terméséből, így nem veszem a bátorságot - némely kevésbé gátlásos filmemberekkel szemben -, hogy akár egy sort is írni merjek róluk. Ami velük kapcsolatban megtalálható imitt-amott, azt fölöslegesnek vélem kimásolni. Hamza híveinek rendelkezésre állnak a források. A kalandos életút következő állomása Brazília. Ide, amint szóbeli közléséből ismeretes, egy bizonyos Marinho Andra nevű úr, a Maristela Filmgyár alapítója és igazgatója hívta meg, miután Rómában látta a Különös találkozást. Ez sikeres játékfilm volt Vittorio Calvino La tőrre sül pollaio című színdarabjából. Annyira tetszett a brazil filmcézárnak, hogy azon nyomban nem kevesebb, mint hat filmre adott megrendelést Hamzának, ám ezekből mindösszesen egy, a Quem matou Anabela (Ki ölte meg Annabellát?) című bűnügyi történet került a mozikba, 1955-ben. (Itthon ez sem lelhető fel.) A filmográfiai precizitás kedvéért két adat, egy hazai meg egy külhoni még idekívánkozik. A másodikkal, a jelentősebbel kezdem. 1956-ban a Cinebraz-Cinemato-grafica Maristela produkciójaként létrejött egy film Pensao de Donna Stella címmel. Ez is elszármazott magyar filmesek nevéhez fűződik. A rendező Fekete Ferenc, az operatőr Icsey Rudolf, a kalapokat - most tessék elképedni - Frank Irma és a legendává váló Karády Katalin tervezte. Hegedűn közreműködött Vörös Encsy Éva. A szüzsé írója és a művészeti tanácsadó Hamza D. Ákos volt. Magyarországon nincs belőle kópia, létezéséről a Hamza-dokumentumokból tudhatunk. A másik adat a filmbarát személyes, mondhatni véletlen „felfedezése": az egykori Magyar Nemzeti Filmarchívum (jelenlegi neve: MANDA) által vetített, 1937-es keltezésű Mámi című Fedák Sári-vígjáték főcíme így kezdődik: Hamza Film. Ebből nyilvánvaló, hogy ezt is ő gyártotta, ám a tény elkerülte a lexikonszerkesztők, filmográfiai adatkészítők éber figyelmét. Az elkövetkezőkben joggal kéretik Vaszary János rendezését a méltán népszerű Hamza-produkciókhoz csatolni. Ezzel válik teljessé a mostanáig csonka lista. Visszatérve az Annabella halálát kiderítő krimihez, a kosztümöket ehhez is Lehel Mária tervezte, aki egyébként hamarosan az ottani népes emigráció kedvelt lapja, a Délamerikai Magyar Újság rendszeresen foglalkoztatott munkatársa lett. A lapnak divatrajzokat készített, és tárcákat, egyéni hangú jegyzeteket írt a legkülönbözőbb témákban. Női szemmel címen publikációiból jelent meg válogatás a Hamza Múzeum Alapítvány gondozásában, Jászberényben, 1997-ben. A házaspár Sao Paulóban eltöltött harminchat évéről (1953-tól 1989-es hazatelepülésükig) csak elsárgult újságcikkek és kihagyásos élménybeszámolók adnak hírt annyira-amennyire. Meg az ottani kiállítások megőrzött katalógusai: Hamza festményeiből már 1955-ben tárlatot nyitottak a Sao Paulo-i Portinari Galériában. Ezt azután jó néhány követte többé-kevésbé rendszeresen és sokfelé, Európában 124
