Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

„Ezután festettem a filmeket..."

Egy csipetnyi iróniával azt mondhatnám, bő tízéves pesti „vendégszereplés" után Hamza D. Ákos és hitvese visszatért Párizsba. Lehel Máriáról eddig mostohán megfeledkeztem. Hadd pótoljam tehát, legalább felsorolás formájában, mi módon segítette férjét, még az itthoni munkában. A filmkészítő férj gyártóként vagy rendezőként az alábbi produkcióknál tette nélkülözhetetlenné feleségét, aki a divatszakmában elismert ruhatervező volt. Időrendben: Tokaji rapszódia (1937), Döntő pillanat (1938), Megvédtem egy asszonyt (1939), Egy fiúnak a fele (1944). Az ostrom utáni első honi játékfilm, a Bródy Sándor drámájából átformált Tanítónő - Keleti Márton második pályakezdése - is a nevéhez fűződik kosztümtervezés értelemben: az általa kreált ruhákat viselték a főszereplők, Szörényi Éva és Jávor Pál. Aztán „legközelebb" egy brazil krimi stáblistáján találkozhatni vele - de még el kellett jutniuk odáig...

Párizsban Hamza, nem véletlenül, otthon érezhette magát. Érthető módon mégis foglalkoztatta a hátrahagyott ország és honfitársainak helyzete. Töprengett és vívódott, s időnként dúlt lélekkel ragadott tollat érzelmei kifejezésére. Erről tanúskodik az 1946-os keltezésű verse.

„Hol kalandorok nyüzsgő hada / Perel vásott urak örökén, / Keresztúton tolvajok alja /

Lapul lesen, cinkos éj ölén, / Hazám vagy nékem fertő vadon / Múltamat hiába tagadom.

Hol gazok veszejtik az eszme / régen vívott, gyenge hitelét/ A jóknál erősebbek lesznek/

Kik zsebre mérik idők jelét. / Hazám vagy nékem fertő vadon / Múltamat hiába tagadom.

Hol lidércként leng lápon a lélek / Ellenségek és gyönge barátok / közt fogy erőm, míg sorvadva élek /

Sűrű kurjantásokkal ver az átok. / Hazám vagy nékem fertő vadon/ Múltamat hiába tagadom.

Hol űzött a magyar: űzött magyar / futok én, míg népem nyomorából / hol észt zsíros agyak gőze takar/

Csörtető pimasz vígan harácsol. / Hazám vagy nékem fertő vadon t Múltamat hiába tagadom."

Ez a négy, Ady gyakran visszatérő életérzésével, „utálatos, szerelmes nációm", erősen rokonítható strófa megtalálható Hamza egyetlen, posztumusz versgyűjteményében. Megjelent a költő születésének 95. évfordulója tiszteletére 200 számozott példányban a Jászberényi Hamza Múzeum Alapítvány kiadásában, B. Jánosi Gyöngyi szerkesztésében és utószavával 1998-ban. A díszes, keményfedelű, rövid tanulmányokkal is kiegészített, alig ötvenoldalas füzet a fentin kívül még huszonegy költeményt tartalmaz, közülük kettő francia nyelven került papírra, és Hodosi Zsuzsanna fordította magyarra. Egypár mondatnyi méltatást mindenképpen megérdemel a gyűjtemény, akkor is, ha azonnal meg kell állapítani: Hamza költészete korántsem tartozik a poétái magyar múzsa számottevő alkotásai közé. Tudható, valamikor, az „an ti világban" második-harmadik gimnazisták stílusgyakorlat gyanánt nyomdaképes versezeteket állítottak elő házi feladatként. Humán műveltségűeknek iskolázottságuk okán a verselési készség tantervi alap122