Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

A marasztalástól a kiküldetésig

Tudni kell, hogy Hamza 1943-tól Bajcsy-Zsilinszky Endre közvetítésével bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. Ettől kezdve különböző baloldali filmes szakszervezetekben tevékenykedett. A háború után, 1945-ben az MKP fővárosi I. kerületi szervezetének titkára és a kerületi Nemzeti Bizottság alel- nöke volt. Ez évben a Magyar Filmiroda utódjaként létrejött MAFIRT igazgatója lett. Eme funkciók betöltése mind előzményei voltak egy jelentős politikai megbízatásnak.

1946-ban az MKP felkéri egy választási propagandafilm elkészítésére. A Kommunista Budapestért két hét alatt dobozba került - és ott is maradt, mert az időközben váratlanul létrejött koalíciós megállapodás miatt máris használhatatlanná vált, alkalmatlan az új irányvonal koncepciójához. Hamza egyébiránt minderről semmit sem tudott, mégis felelősségre vonták. A dicsfilmet az immár négy pártra épülő választás szellemében újra kellett forgatni. Budapest újra él címmel vetítették 1946-ban. (Ez a kópia, aligha kell könnyeket hullajtani érte, elveszett.) Az első változatot 1948-ban újra elővették, hogy gyönyörködtethesse a nézőket. (Ez ma is föllelhető az archívumban, de megtekintése ellenjavallt, erősen próbára teszi a jóízlésű néző türelmét.)

Hamzát a történtek érthetően megviselték. A parancsok sokasága, alkotói önállóságának hirtelen elvesztése, a bizonytalanság és a bizalmatlanság ráébresztette a lidérces valóságra: művészi pályájának az impérium változása utáni Magyarországon befellegzett. így aztán kapva kapott a csodával felérő lehetőségen: feleségével legálisan, hivatalos megbízólevéllel Párizsba mehet, tanulmányozandó a televízió és a telefilm szakmai kérdéseit, hogy tapasztalatait visszatérve hasznosítsa. Még ma is hihetetlen: a filmügyeket is intéző Gerő Ernő száz dollár költőpénzzel látta el őket, ráadásul Vas Zoltántól kért és kapott kölcsönautót, hogy utasait Bécsig eljuttassa. Asszonyával elhagyta hazáját a később teljhatalmú „hídverő" díszkíséretében.

Kalandfilmbe illő fordulat, valótlannak tűnő valóság: kimenekítették imádott Párizsába! (Emlékszünk: Márai Sándor két évvel tovább bírta, míg rádöbbent, jobb szedni a sátorfáját...) Időközben itthon letartóztatták Rajk Lászlót, Almássy Pált, akikkel Hamza részt vállalt az ellenállásban. Ez intő jel volt, eszébe ne jusson hazajönni! Más jutott eszébe okosan és bátran: új életet kell építeni.

Valaminek a vége rendszerint valaminek a kezdete. Hamza szerepvállalását az ellenállási mozgalomban nem kell megmagyarázni. Egy becsületes magyar polgár és tisztességes művészember adott körülmények között nem választhatott más utat. Hazafiként nemet mondott a zsarnokságra. S ennek az erkölcsi parancsnak engedelmeskedett, midőn valamilyen sugallatra fölismerte egy másfajta zsarnokság bekövetkezésének fenyegető közeledtét. Titokzatos fintora - meglehet: elégtétele - sorsának, hogy az eltemetett barna diktatúrától a föltámadó vörös diktatúra majdani elvtelen támogatói és szemérmetlen haszonélvezői segítették kimenekíteni.

Ha tudták volna, hogy pártfogoljuk évtizedekre távozik Magyarországról, bizonyára nem siettették volna a Hamza házaspár távozását.

121