Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában

„A Mikszáth novellája alapján készült filmben egy pap elhagyott csecsemőt talál, elviszi egy úri házhoz, ahol éppen gyermek született. Kéri, neveljék fel, mint sajátjukat, s úgy rendezi, ne is tudják, melyik az igazi, melyik a talált gyermek. Egy család keretein belül modellezte a film a származás szerinti megkülönböztetés problémáját, s nyíltan elítélte azt. A megkülönböztető jel egy kis csecsemőnek a karján lévő szalag volt, nem neveztük sárga csillagnak, de mindenki tudhatta, hogy ez a szalag a sárga csillag - nyilatkozta Hamza egy rádióinterjúban. Ezt a tudatosan németellenes és faji üldözés ellenes filmet a cenzúra végig sem nézte, s nemcsak a filmet tiltotta be, de Hamzát is örökre eltiltotta a filmezéstől.” A tilalomnak ugyan nem tudtak érvényt szerezni, a történelmi események mégis „gondoskodtak" arról, hogy Hamza 1944 után itthon ne ülhessen a rendezői székbe. Csoportos játékfilm-epizódja, a hat részből álló Szerelmes szívek első történetével - Párizsi emlék - (bemutatták 1944 nyarán) pályája hazájában, többé jóvá nem tehető módon befejeződött.

A lehető legtömörebben így foglalható össze, miben hozott sokoldalú művészegyénisége újat, változást a kibontakozó magyar hangosfilmgyártásban:

Mindig irodalmi vagy irodalom közeli forgatókönyvből dolgozott, amelyek megírásában szerzőtársként gyakorta részt vállalt. Az így létrehozott míves „alapanyag" már garanciát jelentett a készítendő film magas színvonalára.

Ezzel szoros összefüggésben: a legjobb, legnépszerűbb színészeket foglalkoztatta, még az epizódfiguráknál is sztárszereposztásra törekedett. A korabeli színjátszás nagyjai örömmel dolgoztak vele - még Csortos is megtanulta a kedvéért a szövegét.

Neki köszönhető az a gyártási szempontból jelentékeny módosítás is, hogy az akkoriban szokásosan elfogadott, és többnyire betartott forgatásra szánt időt (az alapos, elmélyült munkára mindenképpen elégtelen tíz-tizenkét napot) gyártásvezetői tapasztalatai révén sikerült meghosszabbítania, alkalmanként megdupláznia akár három-négy hetes időtartamra. Ezzel, túl azon, hogy a stábot nem kellett folyamatosan hajszolnia, alapvető szakmai újításokat is megvalósíthatott.

Rájött, hogy lényegesen több beállítást kell alkalmaznia, s ezáltal közérthetőbben fogalmazhat saját filmnyelvén, mint ahogy azt kényelmes rutinhoz szokott kortársainak többsége tette. Nem elégedett meg színészei életteli mozgatásával, a kamerát is bátran mozgatta, ezáltal fokozta filmjei belső ritmusát, a statikus képsorokat rendre dinamikus snittek váltották. Főleg a vígjátékokban sodró lendület, elképesztő tempó érzékelhető.

Mindezen tényezők további tökéletesítésével, az embereket foglalkoztató társadalmi-szociális témák iránti érzékenységével, és nem utolsósorban ragyogó humorérzékével további jelentékeny alkotások kerülhettek volna ki stúdiójából. Az, hogy minden másképpen alakult, bizonyos elháríthatatlan előzményeknek köszönhető, ami bizonyos, hasonlóképpen elháríthatatlan következményekhez vezetett. Mint olyan sokszor a világtörténelem és a magántörténelem elválaszthatatlan kapcsolatánál, itt is joggal elmondható: semmi nem úgy történik, ahogy azt mások akarják, és semmit nem akarhatnak mások úgy, ahogy az megtörténik.

120