Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában
(A film első felvonásának hangnegatívja elveszett, a női főszereplő Tolnay Klárival utószinkronizálták.) Gyimesi vadvirág Bemutató: 1939. január 12. Rendező: Ráthonyi Ákos Hazajáró lélek Bemutató: 1940. október 28. író-rendező: Zilahy Lajos Rózsafabot Bemutató: 1940. november 25. Rendező: Balogh Béla A szerelem nem szégyen Bemutató: 1940. december 18. Rendező: Ráthonyi Ákos Havasi napsütés Bemutató: 1941. december 18. Rendező: Ráthonyi Ákos Tiszteletet parancsoló lista: négy év alatt tizenhat film, a legkülönbözőbb műfajokban, a komédiától a melodrámáig, a népszínmű-reminiszcenciától a regényadaptációig. Az öt kiváló rendező is különféle stílust képvisel, akik közül Gaál Béla, Balogh Béla, Bolváry Géza német iskolán nevelkedett, Ráthonyi Ákos Londonban, majd Hollywoodban dolgozott a Paramount cégnél, Vajda László ugyancsak Berlin, Párizs és London stúdióiban működött 1935-ös hazatéréséig. Micsoda előkelő, világhírű társaság az övék! Mennyi felhalmozott nemzetközi tapasztalat, amiből a gyártó Hamza mindent elleshetett, hogy aztán önálló rendezőként okosan felhasználja. S mindezek jelentőségét hatalmasra növeli az a káprázatos tehetségű színésznemzedék, amely azonos helyen és időben össze- sereglett Magyarországon az 1930-as esztendőkben. Páger Antal és Turay Ida, Uray Tivadar és Tőkés Anna, Kabos Gyula és Vaszary Piri, Lehotay Árpád és Karády Katalin, Mály Gerő és Tolnay Klári - a névsor hosszasan folytatható, az epizodistáktól az amorózókig, a komikáktól a dívákig. Boldog és tartós sikerre ítélt filmkorszak, amely sztárok sokaságát tudta felvonultatni. Valójában ez a négy év volt Párizs után Hamza második akadémiája, amelynek „fő tárgyai" ugyan a szervezés pontossága, a költségvetés betartása voltak, ám a színészvezetéstől a vágásig új meg új ismeretekkel gyarapodott. Szembeszökő, egyszersmind a szó legszorosabb értelmében beszédes, hogy televíziós visszatekintésében e sorozatból elsőként a Döntő pillanat című színházi történetet említi. Az emberi emlékezet bocsánatos gyarlóságára vall - túl a kétségbeejtő riporteri tájékozatlanságon és az ebből származó felületességen -, hogy valójában a nyolcadik munkáját tette a listavezető helyre. Eltűnődtem kissé, mi lehet ennek a nyilvánvaló tévedésnek az oka? Teljes bizonyossággal aligha állíthatom, de több mint valószínűnek tartom, hogy ez a film azért maradt számára kiemelkedő jelentőségű, mert a rendező, Vajda László itt szerepeltette az akkor már országosan ismert és népszerű komikust, Kabos Gyulát drámai szerepben. Kabosnak azonban, mi tagadás, nem állt jól a dráma, amint meglátták a vásznon, felharsant a nevetés. A film ennek következtében megbukott. Bátor kísérlet maradt, ritka vállalkozás. Mégsem példa nélküli: még ugyanebben az évben eljátszotta a Papucshős címszerepét - Mihály István bravúros szerkezetű forgatókönyvét Vaszary János valósította meg bravúros ritmusban -, ám itt végérvényesen befejeződött a szerepkörváltás és Kabos sok, addig ismeretlen benyomással gazdagodva visszatért 106
