Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában
mára filmet rendezni. Ugyanakkor végigkísért a szintén gyerekkori szerelem, a festés-rajzolás, és én ekkor sokat törtem a fejem, hogy lehet ezeket összekapcsolni..." ... Édesapja másik barátjától ugyanis ugyanaznap egy festékesdobozt kapott ajándékba és a csábító festőkészlet sem hagyta nyugodni. Ettől kezdve izgatta a KÉP. Eme sorsszerű kettős parancsot teljesítve - fennköltebben: küldetését beteljesítve - lett belőle filmrendező és festőművész. Igaz, fordított sorrendben. A nagyon becses, nem is anyagilag, inkább eszmeileg értékes, szándékait véglegessé formáló, divatos mai kifejezéssel: kreativitást motiváló ajándékokat Szolnokon kapta, elemi népiskolai tanulóként. Elódmezővásárhelyről került ide, ahol 1903. szeptember 1-jén látta meg a napvilágot. A Jászságból származó szülei Aradra kerültek, ő pedig a Tisza partjára. Itt érettségizett a Verseghy Ferenc Gimnáziumban. Fantáziadús filmesztéták minden valóságalapot nélkülözve találgatják, mit láthatott a kíváncsi diák a helyi moziban az elmúlt század első évtizedében, midőn már virágzott a némafilmgyártás. Nem kisebb hazai alkotókkal, mint Korda Sándor és Kertész Mihály. Közismert lexikonadat, hogy előbbinek A fekete szivárvány és a Senki fia, utóbbinak A nagymama és Az aranyember című remeke 1916 és 1918 között már közönségsiker volt. Bizonyára nem kerülték el a képekre fogékony kamasz figyelmét. A festészet s a filmművészet hol párhuzamos, hol egymást folytató vonalként húzódik végig Hamza életútján, a szemlélőnek csak az egyidejűség, vagy az egymást váltás pontjait kell időről időre megtalálni. A legelső ilyen pont: középiskolai tanulmányai után Budapestre jött, és sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Akadémiára. Tanáraitól tehetsége kibontakoztatásához alapos szakmai ismereteket kapott, elegendő a festészetben Csók István, a szobrászatban Kisfaludy-Stróbl Zsigmond nevét említeni. Milyen kiváló iskola lehetett az övé! S ennyivel sem elégedett meg: beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára - lám, egy újabb fontos, szoros párhuzam, a különböző stúdiumoké -, amiket egyidejűleg végzett, noha a jogot nem fejezte be. Ugyanis 1926-ban, rajztanári diplomája átvételekor mesterétől két ajánlatot is kapott. Csók István kedves tanítványát így kecsegtette: „Hamza fiam, választhat a lehetőségek közül. Vagy itthon tanársegédem lesz az Akadémián, vagy fél évre ösztöndíjjal Párizsba megy. Melyikhez van inkább kedve?” A huszonhárom éves ifjúnak Párizshoz volt nagyobb kedve. Ismét (és később majd még többször) a televíziós „életrajzfilmben" elhangzottakból ragadok ki jellemző mondatokat: „A tanár úr elmosolyodott, aztán kezet nyújtott és ezzel búcsúzott: Megértem, én is így döntöttem volna. Ezt vártam magától." Az állami ösztöndíj fél esztendőre szólt. S ez a fél esztendő - micsoda ajándék ez a sorstól! - több mint tíz évig tartott. Ecsetközeiben, kameraközeiben A „tanárrá fogadott" művészjelölt tehát a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán (ez volt a hivatalos neve) szerzett diplomájával elutazott a fény városába. A fentebb már említettek mellett Lyka Károly, Rudnay Gyula, Vaszary János is „útitársa" volt, a tőlük tanult elméleti és gyakorlati ismeretek birtokában 101
