Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Lengyel András: „Éltünk rögös határain” (Ignotus Hugó „novellaszerű memoire”-jairól)
Lengyel András „Éltünk rögös határain" Ignotus Hugó „novellaszerű memoire"-jairól 1 Élete során Ignotus Hugó (1869-1949), mint az újságírásból élő irodalmárok általában, rengeteget írt, és sok ezerre rúgó (máig igazából bibliográfiailag sem számba vett) írásai igen sok életrajzilag fontos momentumot is magukban rejtenek. Ezek filológiai kiaknázása jelentős ismeretbővülést hozna. De nem csak ilyen rejtett adatsorral kell számolnia a kutatásnak - Ignotus, pályája második felében, több, explicit szándékai szerint is önéletrajzi szerepű szöveget írt s publikált. Ezeknek a szövegeinek a műfaji besorolása persze nem könnyű. Nehéz eldönteni (s nem is föltétlenül előre vivő), hogy önéletrajzi cikkről vagy „elbeszélésről" van-e szó, megnyilatkozásai többnyire e kettő között mozognak. Az önéletrajziság azonban a szövegkorpuszban, amelyet ő maga jelölt meg ilyenként, kétségtelen, s ezek a szövegei legalább két, összekapcsolódó szempontból fontosak és tanulságosak. Fontosak és tanulságosak mint életrajzának önmaga felidézte momentumai, s fontosak és érdekesek mint ennek az „életanyagnak" a feldolgozásmódjai. Mert nemcsak az elbeszélt „adat" becse nyilvánvaló, de az is beszédes, hogy önéletrajza adott epizódjának elbeszélésekor milyen jellegű „adatoknak" adott hangsúlyt, s milyeneket hagyott homályban. Azaz, ha önmagáról szólva is, az emberi életnek mely dimenzióit vélte fontosnak és elbeszélendőnek, s mely dimenziókat érezte - legalább saját élete szempontjából - súlytalanabbaknak. A modern korszakban megszólaló hivatásos tollforgató, kivált, ha egyben író is, nem föltétlenül őszintéden vagy elkötelezetten rejtőzködő, de megszólalási helyzetéből következően csaknem mindig szerepekben mozgó. A szerep persze „rá is éghet", az író azonosulhat a szerepével, de a genuin személyiség és a szerep közötti szükségképpeni rés teljesen soha föl nem számolható. Amikor egy ilyen író „önéletrajza" valamely részletét akarja elbeszélni, maga kezdi tágítani ezt a rést, s - ha nem is mondja ki explicit formában - e kettősséget érzékelteti. A „szerep" mögül „igazi" önmagát akarja előhozni, megmutatni. S e szándéka önmagában, a konkrét részletektől szinte függetlenül is figyelmet érdemel. 2 Ignotus témánkba vágó írásai jórészt az 1930-as években születtek, azaz túl hatvanadik életévén. Ez az életkor, némi túlzással azt mondhatnánk, emlékező életkor. Már túl sok minden történt velünk, jó és rossz egyaránt, hogy föl ne ébredjen a számvetés, a mentális rendrakás igénye, s a fontosnak vélt emlékek 42