Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Lengyel András: „Éltünk rögös határain” (Ignotus Hugó „novellaszerű memoire”-jairól)

Lengyel András „Éltünk rögös határain" Ignotus Hugó „novellaszerű memoire"-jairól 1 Élete során Ignotus Hugó (1869-1949), mint az újságírásból élő irodalmárok általában, rengeteget írt, és sok ezerre rúgó (máig igazából bibliográfiailag sem számba vett) írásai igen sok életrajzilag fontos momentumot is magukban rej­tenek. Ezek filológiai kiaknázása jelentős ismeretbővülést hozna. De nem csak ilyen rejtett adatsorral kell számolnia a kutatásnak - Ignotus, pályája második felében, több, explicit szándékai szerint is önéletrajzi szerepű szöveget írt s pub­likált. Ezeknek a szövegeinek a műfaji besorolása persze nem könnyű. Nehéz eldönteni (s nem is föltétlenül előre vivő), hogy önéletrajzi cikkről vagy „elbe­szélésről" van-e szó, megnyilatkozásai többnyire e kettő között mozognak. Az önéletrajziság azonban a szövegkorpuszban, amelyet ő maga jelölt meg ilyen­ként, kétségtelen, s ezek a szövegei legalább két, összekapcsolódó szempontból fontosak és tanulságosak. Fontosak és tanulságosak mint életrajzának önmaga felidézte momentumai, s fontosak és érdekesek mint ennek az „életanyagnak" a feldolgozásmódjai. Mert nemcsak az elbeszélt „adat" becse nyilvánvaló, de az is beszédes, hogy önéletrajza adott epizódjának elbeszélésekor milyen jellegű „ada­toknak" adott hangsúlyt, s milyeneket hagyott homályban. Azaz, ha önmagáról szólva is, az emberi életnek mely dimenzióit vélte fontosnak és elbeszélendőnek, s mely dimenziókat érezte - legalább saját élete szempontjából - súlytalanabbak­nak. A modern korszakban megszólaló hivatásos tollforgató, kivált, ha egyben író is, nem föltétlenül őszintéden vagy elkötelezetten rejtőzködő, de megszólalási helyzetéből következően csaknem mindig szerepekben mozgó. A szerep persze „rá is éghet", az író azonosulhat a szerepével, de a genuin személyiség és a sze­rep közötti szükségképpeni rés teljesen soha föl nem számolható. Amikor egy ilyen író „önéletrajza" valamely részletét akarja elbeszélni, maga kezdi tágítani ezt a rést, s - ha nem is mondja ki explicit formában - e kettősséget érzékelteti. A „szerep" mögül „igazi" önmagát akarja előhozni, megmutatni. S e szándéka önmagában, a konkrét részletektől szinte függetlenül is figyelmet érdemel. 2 Ignotus témánkba vágó írásai jórészt az 1930-as években születtek, azaz túl hatvanadik életévén. Ez az életkor, némi túlzással azt mondhatnánk, emlékező életkor. Már túl sok minden történt velünk, jó és rossz egyaránt, hogy föl ne ébredjen a számvetés, a mentális rendrakás igénye, s a fontosnak vélt emlékek 42

Next

/
Thumbnails
Contents