Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Orosz István: Buda halála

János-bibliográfia idevágó fejezete örökre félhomályban marad. Jellemző erre nézve, hogy még Voinovich Géza (a szerzői jogok részese) is csak általánosságban tudta összegezni a Franklin-féle Arany-kiadásokat." No, mindezt csak azért iktattam ide, hogy megindokoljam, miért nem tudom, mikor jelent meg apu könyvecskéje.

Az azonban tudható, hogy 1914. január 10-én már megvolt. Olyannyira, hogy már el is olvastatott. A 143. lapon, a „Vége" szó után ceruzával jegyezve a következő mondatok olvashatók: „ Deó Gratias! Hála a jó Istennek! Befejeztük 1914. I. 10.-én."

Ugyanennek a kéznek - szinte biztos vagyok benne, hogy női kéznek - apró betűs, finom írásával több jegyzet is szerepel a könyvben, magyarázatok (pl. a szövétnek = fáklya), adatok (Aétiosz: római hadvezér), javítások (pl. a Harmadik ének címe A tanács visszája, nem pedig visszálya). A meglehetősen sok javítás miatt igazat kell adni Bisztray Gyulának, aki szerint a Franklin-Társulat Aranykiadásai, különösen az 1925 előtti kötetek, temérdek panaszra és jogos kifogásokra adnak okot. A ceruzajegyzetek közt elmélyült olvasásra utaló jegyzetek is vannak, az egyik versszak mellett ez áll: „plasztikus stílus":

Paizsa szék mellé heverőn támasztva,

Bal könyökét annak szélére nyugasztja,

Hajtja halántékát egy ujja hegyére,

Mélyen alácsordul szakálla fehére.

Valóban az!

Van egy meglepő jegyzet a Negyedik ének első versszaka mellett, ami csupán egy dátum: 1914. szeptember 26. Úgy látszik, a januárra végigolvasott könyvet szeptemberben újra elővették.

Parancsol a hunok ifiabb királya;

Kard az egész főidet véresen bejárja:

Fegyverviselő nép mindenki felüljön,

Buda szállására, hadi szerbe gyűljön.

A véres kard körbehordozása a hadba hívás jele volt, így történt a tatárjárás és Mohács előtt, és úgy látszik, 1914 szeptemberében a Buda halálát jegyzetelő kéz tulajdonosa hirtelen aktuálisnak érezte Arany verssorait. A rosszul kezdődő háború egyre rosszabb fordulatokat vett. A szerbiai kudarc után az orosz front is összeomlani látszott. 1914. szeptember 17-én kezdődött meg a Monarchia legfontosabb galíciai erődjének, a 130 ezres sereg által védett przemysli erődnek az ostroma. Épp a mi jegyzetünk napján, 26-án zárták végképp körbe az oroszok Przemyslt, és az eseményről szinte minden európai újság tudósított.

A 26. lapon található dátumot jegyző kéz írása ugyan hasonlít az utolsó oldal kissé tán ironikusan is értelmezhető fohász írásmódjához - Hála a jó Istennek! Befejeztük... -, de a betűk némileg nagyobbak, és a sor erősen fölfelé tart (az előző jegyzetek mind vízszintesek voltak), ráadásul alá is lett húzva. Más olvasó jegyzete lenne, vagy csak a háború izgalmait tükrözné az írás? Olvasó vagy olvasók? Az a január tizediki jegyzet többes számban íródott: befejeztük. Az egységes, nőies íráskép alapján jelent meg egyetlen személy a képzeletemben, de a logika alapján többekről kellene írnom. Közösen, talán hangosan, és felváltva többen olvasták a Buda halálát.

37