Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Rónay László: A klasszicista ideál (Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek)
Rónay László A klasszicista ideál Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek A tanulmánykötet a szerző legjelentősebb írásaiból tartalmaz válogatást. Hogy őszinte legyek, lenyűgözött gazdag anyagával, széles körű tájékozottságával, nyitottságával, csak a „modernitás" kifejezést fogadtam némi fenntartással. Tulajdonképpen egy ízlésforma önarcképe tárul elénk, a huszadik század magyar irodalmának sajátos nézőpontból való bemutatása, értékközpontú feltárása, középpontjában Babits Mihállyal, aki nemcsak íróként jelenik meg, hanem mint a nyugatos szellemiség megtestesítője is, ami persze nem csoda, hiszen Sipos Lajos a kritikai kiadás irányítójaként alighanem a legalaposabban ismeri az író életművét, és azzal is tisztában van, hogy kedves írójának erkölcsi elvei mit sem veszítettek időszerűségükből. A költő függetlenségének megfogalmazása például máig hiteles útmutatás az In Horatium bevezető soraiban: Gyűlöllek, távol légy, alacsony tömeg! Ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha nem hallott verseket ma, múzsák papja, erős fiatal fiileknek. Az irodalomnak, a versnek ez a fennkölt értelmezése figyelmeztetés lehet mindazok számára, akik leszállnak a hétköznapok kicsinyes belharcaiba, nem belső késztetésből, hanem anyagiak reményében. Azért is igen fontos, hogy Sipos Lajos Babits verseinek értelmezésével is foglalkozik, mert a kritikai kiadás fájdalmas hiánya, hogy késik az író költészetének feltárása, elemzése, enélkül pedig a többi kötet mintha a levegőben lebegne (kivált a levelezést feltárókra érvényes ez a megállapítás). Babits irodalomfelfogása, morális elszántsága, emelkedettsége érzékelhetően befolyásolja Sipos Lajos irodalomképét, ami természetesen tanulmányai és kritikái előnyére válik. A mértékletesség dicsérete, a napjainkban oly jellemző szélsőségektől való tartózkodás, a higgadt, fegyelmezett figyelem, a szemlélődő magatartás ugyanúgy jellemzi, mint Babits bölcselkedő verseit: Ne vonzzon annál több, ami kell, s nem ad gondot sem a bősz tengeri szél, sem a rossz csillag-állás: a kegyetlen Arcturus és követője, Haedus, sem a szüret, hogy lesz-e (a jég miatt), sem gazdaságunk (mert hol a sarj adást hol sok meleg gátolja, hol sok víz, hol a csak gonoszat-tevő tél). A Babits-versekről elmondottak azt bizonyítják, hogy szerzőjük egyéniségét aligha lehet feltárni alapos ismeretük híján. Szorongásos, szélsőséges kitörésekre is hajló lelkiállapotát igyekezett fegyelmezni leveleiben, de bármily tartózkodóan fogalmazta is költeményeit, egyik-másik sorából felvillan indulata, ami minden komoly lírikus esetében természetes, s 120
