Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen

1906-1909 között is szélsőséges véleményeket váltott ki. Megítélésének negatív alaphangja az új festői elveknek a műveiben visszatükröződő elemeiben és az új elveket szenvedélyes kizárólagossággal hirdető egyéniségében együtt keresendő. A nagybányai vezető mesterek, főleg Réti István elutasítása adja meg az alaphangot, amelyet a kiállításokon szereplő újabb és újabb művei láttán a sajtó konzervatív képviselői is szajkózni kezdenek róla. Megítélésének ez a kettőssége, egymásnak is ellentmondó szélsőségessége pályája első felében végigkíséri a munkásságát.

Perlrott kecskeméti hétköznapjait elsősorban a festés, a szorgalmas alkotói munka határozza meg. „Grünwald Bornemiszával és Csabával a városi színház festő műtermében fest freskókartonokat a jánszky építette katholikus bérház, kaszinó és műterembérház számára."10 A művésztelepi épületegyüttes11 fölépülése és átadása (1912 nyara) előtt néhány új építkezés díszítőművészeti feladataiban, oromzati, homlokzati művek létrehozásában vett részt mestere mellett Perlrott is. A művészeknek a katolikus egyház bérházának a munkálataiba történő bevonását a Kecskeméti Képtárat adományával12 megalapozó Nemes Marcell még egy műtárgyat, Domenico Tintoretto Keresztelés című oltárképét13 adományozta, mivel a „kecskeméti kath. egyház vezető férfiai voltak azok, kik építkezéseiknél az ottani művésztelep tagjait foglalkoztatni szívesek voltak, és ezzel példát mutattak a város társadalmának, hogyan kell felkarolni a helyi művésztelep embereit".14 Erre az időre, 1911 nyarára — noha még éppen csak elindulhatott a művésztelepi munka - már egy újabb, a decentralizáció igényében fogant új intézmény is támogatta a képzőművészet jelenlétét. Ugyanis a Nemes-kollekcióba a művésztelepen dolgozóktól (Bornemisza Géza, Herman Lipót, Iványi-Grünvald Béla, Pólya Tibor stb.) is bekerültek művek. Perlrott két csendélete jutott így Kecskemétre az állandó kiállítás reményével. Herman Lipót följegyzése15 és Iványi-Grünwald Béla Kecskeméti táj című, valószínűleg elkészülte után azonnal a gyűjteménybe került kompozíciója alapján föltételezhetjük, hogy Perlrott-tól is a már Kecskeméten festett legelső alkotásokból vásárolt Nemes. Az órás Csendélet16 17 személyes, családi összefüggésre is utalhat, ugyanis Perlrott édesapja a saját órásmestersége folytatójának szerette volna a fiát. Ám a kompozíción fenyegetőnek tűnő időmutató szerkezete mintha az apai akarat ellenére festővé lett fiú ellenérzését is sejtetné. A másik Csendélet17 közvetlenebbül hordoz Matisse-tanulságokat (dekoratív színkezelés, kontúrozás), ám a gyümölcsök megfogalmazásában mindkettő egyaránt érzékeltet Cézanne-i formasugallatokat. Az új épületek díszítő festési munkálataiban Iványi melletti részvé10 KM dokumentumai, 2009.133-134.

11 Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep épületei. In: Művészek és műtermek. Szerk.: Hadik András, Radványi Orsolya. Ernst Múzeum, Bp., 2002. 164-169.

12 Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés századeleji történetéhez. Cumania III. Kecskemét, 1975. 275-304.

13 Dr. Héjjas János: Domenico Tintoretto festménye a Kecskeméti Könyvtárban. Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei X. Budapest, 1942. 99-110.

14 KM dokumentumai, 2009.126-127.

15 „1911. febr. 24. Ma Nemes Marcell vett tőlem egy rajzot 170 koronáért a Kecskeméti Múzeum számára." KM dokumentumai, 2009.124.

16 Csendélet (órával), vászon, olaj, 77x67 cm, j. n. Kecskeméti Képtár (ezentúl: KK), ltsz.: 56. 101., ennek egy későbbi verziója: Csendélet asztali órával, 1916 körül, vászon, olaj, 58x49 cm, j. n. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, ltsz.: 72. 6. 1.

17 Csendélet, vászon, olaj, 72x59 cm, j. n. KK, ltsz.: 56.96.

88