Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen

telén kívül arra is van adat, hogy ő a „műterembérház falát ékesíti egy freskóval"18, amely a festészet, szobrászat és architektúra allegóriáját jeleníti meg. A kecskeméti földrengéskor (1911. július 8.) ez megsérült, kijavításához és a befejezéséhez szerényebb kivitelezést igénylő programmódosítást kellett végrehajtani.19 Ám ennek sem a tervei, sem értékel­hető részletei, sem pedig fényképes dokumentációja nem maradt fönn, vagy eddig nem került elő. Teljes bizonyossággal azonban nem zárható ki az elkészülte, vagy legalábbis a tervezése. Az országos kiállításokon20 bemutatott műveinek a visszhangja változatlanul ellent­mondásos, az elítélően gúnyos, gunyoros mellett egyre erősebb az elfogadó, műveiben a modern művészet egyéni kísérletét, értékelhető teljesítményét megvalósulni látó értéke­lés is. Kézdi-Kovács László szerint „Perlrott Csaba paradicsomi jelenete /.../giccselés, mely­ből a rajztudás és a színérzék legelemibb atomjai is hiányoznak"21, Margitay Ernő „fogpaszta variációknak" nevezi a festményeit.22 A MIÉNK több erdélyi városban bemutatott ván­dorkiállítását rendező Bölöni György szerint: „A magyar festők csapatának van egy embere (Perlrott Csaba Vilmos), ki sokakban halálos ellenszenvet ébreszt képe - elíziumi kertje - és saját becses személye iránt. Izgató vörös színei, feszülő zöldjei, kirobbanó sárgái szemet szúrnak, pedig a művészet szabadsága /.../ meg sem engedi, hogy ilyeneken fennakadjunk. A képe pedig pogány egészséges fejezet az emberi életből, friss, üde, és olyan általános emberi érzéseket ad, olyan monu­mentális masszáját hozza mozgásba szenzációinknak, hogy igazán antik márványszobrok azok, melyek ilyenformán szólnak hozzánk. "23 Pogány Kálmán az elismerése mellett a hiányérzetét is megfogalmazza: „Rokonszenvesek, mert egyéniek és öntudatosak Perlrott Csaba Vilmos csendéle­tei és kecskeméti templomképe, bár az az érzésünk, mintha szerzőjük nem merne végigmenni az általa megkezdett úton."24 Kecskeméten elég hamar az elismerés hangján írtak róla, értékelve az előéletét, a művésztelep előtti éveit és elismerve az erőfeszítéseit. „Jár be a város utcáiba festeni."25 „Csaba Vilmost ismerik a legtöbben a városban. O képviseli a telepen a legszélsőforradalmiságot. Az ő képei és színei a legmeglepőbb újak, legnemlátottabb konstrukciók. "26 A művésztelepen dol­gozó művészek között kialakultak feszültségek, konfliktusok. Legelőször a Kecskeméti Szőnyegszövőt vezető Falus Elek ellentmondásos, Iványira is hatással bíró egyénisége ütközött meg nemcsak a tőle több munkát elváró városvezetéssel27, hanem a művészkol­18 KM dokumentumai, 2009. 133. 19 A nagy katasztrófa. Kecskeméti Lapok, 1912. július 7. 20 1912 május: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1912. augusztus: Nagybányai Országos Képkiállítás, Nagybánya; 1913. november: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1915. december: Téli Tárlat, Nemzeti Szalon. 21 (Kézdi.) /-Kovács László/: A MIÉNK új kiállítása. Pesti Hírlap, 1909. febr. 14. 9-10. Újraközli: Az utak II. 15-16. 22 Élet, 1912. május 5. 4. évf. 18. sz. 566-567. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 150. 23 Az utak II. 2009. 136-137. 24 A Lakás, 1913. október, III. évf. 11. sz. 173-174. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 260. 25 Iván Ede így folytatja: „s nem zavartatja magát, ha a bugaci paraszt álmélkodva nézi a képét". Iván Ede: Kecskeméten. Pesti Napló, 1912. július 7. 37. Idézi: KM dokumentumai, 2009. 159. Az utcán festő Perlrott lehetett a modellje Pólya Tibor Alku című karikatúrájának. Borsszem Jankó, 1912. szept. 8.11. 26 Magyar Alföld, 1912. július 28. II. évf. 32. sz. 2. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 163-164. 27 Sümegi György: A Kecskeméti Szőnyegszövő. In: A gödöllői szőnyeg 100 éve. Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez. Szerk.: Oriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2009. 65-69., 162. II. színes tábla. 89

Next

/
Thumbnails
Contents