Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
ezeket a köteteket vette alapul, a Vörösváry Kiadó a hiányokat az Ami a Naplóból kimaradt című kötetekkel pótolta, ám a teljesség így sem, a két kiadást összeolvasva sem teremtődött meg, ezért vált szükségessé A teljes Napló című kiadás. Ez jelenleg, 2015 nyarán, a tizenötödik köteténél tart, és 1973-ig jutott el. Ma más megoldás már nem képzelhető el, mint az, amelyet A teljes Napló szerkesztője, Mészáros Tibor követ a feljegyzések egészének közlésével. 10. Tudnunk kell, az a Napló, amelyet Márai Sándor elképzelt, a személyességet a mű szintjére emelő objektivitással, kellő részletezettséggel, de a mű teljességét magában hordozva már soha nem fog megjelenni. Az, ami a naplófolyamból Nyugaton, még Márai Sándor életében megjelenhetett, erős rövidítésekkel jelent meg, ezért tűnt el belőle az, amit Márai műként szeretett volna látni. A teljes Napló a bejegyzések folyamát adja, nem is tehet mást, ezért feloldódik benne az, ami a mű lett volna. Úgy, ahogy mi látjuk, kivételes jelenség, de nem tudjuk, hogy az, aki folyamatosan, majdnem fél évszázadon keresztül írta azt a naplót, miképpen szerette volna látni a maga munkáját. Vesztesége, veszteségünk a huszadik század számlájára írandó, mondom. 11. Minden nagy írónak megadatik egy kor, egy időszak, amikor az érdeklődés a művei felé fordul. Márai életének az első korszakát ez az érdeklődés végigkísérte, Magyarországról való távozása után azonban elvesztette ezt az érdeklődést, olvasói nem fértek, nem férhettek hozzá a munkáihoz. A nyolcvankilenc utáni időszak mintha ezt pótolta volna, noha azt, amit valakinek az életében elvesznek, nem lehet pótolni a halála után. Nyolcvankilenc után, amikor Márai művei újra megjelenhettek Magyarországon, komoly érdeklődés fogadta a munkáit. Kiadták az életműsorozatát, egyes munkái önállóan, sorozaton kívül is megjelentek. Azóta e téren minden megváltozott, A teljes Napló megjelentetése jelentősebb visszhang nélkül zajlik, beszélni egyáltalán nem beszélnek róla, példányszáma feltehetően alacsony, pedig a huszadik század egyik alapművéről van szó. Ha ma még olvasnak Márait, akkor a különböző tematikus válogatásokba szorított mondatait olvassák, afféle aranyigazságok hordozóiként, íróként való megbecsülése mára már eltűnt. A ma szépírói közül legerősebben Végei Lászlóra hatott a naplóíró Márai. Végei a maga naplójegyzeteiben sűrűn hivatkozott Máraira, ezekből a Máraira hivatkozó jegyzetekből külön válogatást is készített. Végei László a maga válogatásának az összegzéseként írta a következőket: „...elég későn, a hetvenes években, huszonévesen ismerkedtem meg Márai Sándor munkásságával. Az idő tájt már elviharzott a fejem felett a 68 reménye, magammal és magamban annak utó71
