Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
A kilencvenes esztendő könyvhetén már Márai Sándor Naplóját olvastam. Furkó Zoltán Márai Sándor üzenete című könyve 1990-ben jelent meg a Püski Kiadónál. Egészen sajátos kötet, a szerző 1988-ban Márai Sándornál, San Diegóban tett látogatását írja le, a látogatás célja nem fogalmazódik meg a könyvben, de sejthető, hogy a hazai irodalmi és politikai világ üzenetét vitte Márainak, a hazatérésre akarták rávenni. A politikai erők közt ellenzékiek is szerepelnek, Furkó Zoltán sűrűn hivatkozik Soros Györgyre és Vásárhelyi Miklósra. A könyvben sűrűn, nagy terjedelemben idéz Márai írásaiból, s számos Máraitól származó, s Márainak írott levelet is közöl, a források megjelölése nélkül. Hosszan idézi a hangszalagra rögzített, Máraival folytatott beszélgetéseit. Az egész történetben az a legmeglepőbb, hogy Márai megnyílt Furkó Zoltán előtt, fogadta, s bizalmas beszélgetéseket folytatott vele, miközben minden látogató elől elzárkózott. Mindezzel együtt a könyv jó bevezetőt jelentett a számomra akkor még ismeretlen Márai világába. 9. Márainak a naplói állnak hozzám a legközelebb. Önmagában is hatalmas jelentőségű, hogy ez a szinte egész századot, de legalábbis a rövid, ezerkilencszáztizennégytől ezerkilencszáznyolcvankilencig terjedő rövid huszadik századot megragadó naplófolyam a maga ma még meg nem becsülhető, de majdhogynem tízezer nyomtatott oldalnyi terjedelmével a rendelkezésünkre áll. Az időhatárok megjelölésére ne szisszenjen fel senki, igaz, hogy az első, formailag is a napló jegyeit magán viselő kötet az ezerkilencszáznegy- venhármas év történéseivel kezdődik, de Márai korábbi személyes hangoltságú írásaival az előzmények könnyedén felépíthetők, talán nem ragadtatom magam el túlságosan, ha az Egy polgár vallomásai című hatalmas vallomását is ebbe a sorba állítom be, nem beszélve a Föld, föld!... című kötetről, melyet naplójában az Egy polgár vallomásai harmadik kötetként említett. Számomra kétségtelen, hogy ez a vallomás- és naplófolyam Márai Sándor fő műve, alighanem a huszadik század irodalmából is kitörölhetetlen mű és dokumentum egyszerre. Elsőként a személyessége érintett meg, aztán a huszadik század sajátosságait kereső figyelmemet kötötte le, nyolcvankilenc táján ennek kapcsán volt mit megjegyeznem, de azt hiszem, már a kezdeteknél többről volt szó. Márai naplóinak titka, irodalmi és történelmi adalékokon túlmutató sajátossága az, hogy képes az egzisztenciát szembeállítani a történésekkel. Elképzelhető, hogy rossz kifejezést használtam, Márai nem állította szembe magát a történésekkel, nem volt azonos súlyú velük, ennek a századnak a történéseit egyébként is vad, kiszámíthatatlan erők irányították, de érzékelte, figyelte ezeket az erőket, s önmagában értékelte őket. Az általa megteremtett térben elemezni, értékelni tudta a század legfontosabb mozgásait, történéseit, ez adja naplójának a jelentőségét. Jelentőségéhez képest méltatlan az, ami a naplók kiadása körül történt. Márai egyes naplókötetei Nyugaton jelentek meg, az író rendelkezésére álló anyagiak függvényében erős rövidítésekkel, húzásokkal. Az Akadémiai Kiadó és a Helikon Kiadó közös életműsorozata 70
