Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
séig, 2007 karácsonyáig ingyenes volt. A kisszelmenci magyarok szívesebben váltottak magyar vízumot, mert fél évig volt érvényes, és több alkalomra szólt. A szlovák vízummal csak egyszer lehetett Nagyszelmencre átmenni, viszont a vékonyka, harminckét oldalas ukrán útlevélben egy egész oldalt elfoglalt. Az útlevél pedig drága: egy szerényebb havi fizetés összegét is elkérik érte - egy olyan vidéken, ahol nyolcvan-kilencven százalékos a munkanélküliség. Úgyhogy a kisszelmenci magyarok 2007 novemberében még magyar vízummal látogattak Ukrajnából Szlovákiába, nagyszelmenci rokonaikhoz. A hatóságok azonban hoztak egy olyan szabályt, hogy a magyar vízum Szlovákiában tranzitvízum: a kisszelmenci magyarokat, miután átsétáltak a gyalogos határátkelőn, a nagyszelmenci önkormányzat díjtalanul elszállította olyan ötven-hatvan kilométerrel odébb, a szlovák-magyar határra, ahol az egyik magyar kisváros, Sátoraljaújhely szélén „betranzitáltak" Magyarországra, a határ magyarországi oldalán sétáltak egy fél órát, majd visszamentek a határ szlovákiai oldalára. Útlevelükbe begyűjtötték a szükséges bélyegzőket, és már röpülhetett is a busz vissza oda, ahonnan elindult velük. Dél is elmúlt a ki-be járkálással, fél nap maradt a rokonokra. Aki nem »tranzitált«, annak súlyos pénzbüntetésre kellett számítania. Miféle újabb abszurd eseményekkel folytatja Szelmenc történetét a jövő? Ezt egyelőre nem láthatjuk."* * Zelei Miklós: Saját idő, Előszó A kettézárt falu német kiadásához, Forrás, 2009. július - augusztus, 143-150. Zelei Miklós könyve: Zelei Miklós: A kettézárt falu, Adolf Buitenhuis fényképeivel, Ister, 2000. A német kiadás: Das entzweigesperrte Dorf. Fordította: Schäfer Tibor. Gabriele Schäfer Verlag, Herne 2009. A borító Heltai Csaba fotójának fölhasználásával készült. 8. Ebben az időszakban kezdtem olvasni Márai Sándor munkáit is. Előbb nem is nagyon kezdhettem volna, mondom. Igaz, korábban is olvastam Márait, de ami a kezembe került tőle, az még ízelítőnek is kevés volt. Magyar szakos voltam, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkoztam, Márai kortársaival, de a könyveihez nem fértem hozzá. A fordulatot ebben az esetben is a nyolcvankilences változáshoz vezető folyamat készítette elő. Az irodalmi világban egyszer csak egyre többet beszéltek róla, felmerült a művei kiadásának kérdése is, legalábbis a reformmezbe öltözködő hivatalos világ önmagát a Márai-munkák megjelentetésével is szerette volna nyitottnak mutatni. Egyszer ellátogatott hozzánk Furkó Zoltán, beszélt az amerikai útjáról, ennek feladata alighanem Márai hazatérésének és munkái hazai megjelentetésének előkészítése volt. A halálra készülő idős mester azonban nem engedett, ekkor tett nyilatkozatában, mint másutt is, naplóiban és leveleiben leszögezte, hogy addig, amíg Magyarország területéről nem vonják ki a megszálló szovjet haderőt, s a magyar nép szabad, demokratikus választásokon nem dönt a sorsáról, addig munkái kiadásába nem egyezik bele. Ezerkilencszázkilencvenre e kérdés körül minden megváltozott. Ezerkilencszáz- nyolcvankilenc február huszonegyedikén Márai Sándor öngyilkosságot követett el, a rendszerváltozás folyamatában ez a tény komoly sajtónyilvánosságot kapott, kilencven tavaszán lezajlottak a szabad választások, így munkáinak a megjelentetése már nem ütközött akadályokba. 69
