Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

csont is vett fel, amiért nagymama nagyon haragudott. Vele szemben ugyanis édesanyám mindig tervező, vállalkozó alkat volt. - S történt, hogy az előttünk lévő, szomszéd nagy ház idős, ősz tulajdonosnőjével a kerítésen keresztül - laza drótkerítés volt - nagyon összebarátkoztak. Az idős hölgy nem ott lakott, csak néha szétnézni járt oda. A nagy ház szintén nagyon le volt romolva, de három albérlet is volt benne, nagy pince volt alatta, s a telek egyik sarkában még volt egy rozoga szoba-konyha is. A hölgy annyira megkedvelte édesanyámat, hogy fölajánlotta neki, hogy mivel el akarja adni, jutányosán édesanyám vegye meg. Először irreálisnak tűnt anyám előtt is a dolog, de a bogár már bent volt a fülében, és egyre inkább dolgozott. Ugyannyira - mert többször beszélgettek a kerítésen át -, hogy kezdte komolyan venni a dolgot. Nagyon kedvezményes vételt ajánlott a néni. És édesanyám hamarosan árulni kezdte a mutatóssá tett félházat, amit summa summarum, jó áron el is tudott adni. És megint jött egy komolyabb hitel- felvétel mellé. Csodáltam, ahogy gyenge termete ellenére hogy bízott magában, s micsoda erő tudott összpontosulni benne. Hamarosan átköltöztünk a nagy ház elülső három szoba, nagykonyha és spejz részébe - az albérlők onnan elmentek, de a hátsó fertályon még maradt egy család. Igazából édesanyám bútorai, amiket a háború után szintén olcsón szerzett meg Pestről, ekkora térhez voltak szabva, teljesen kitöltötték a három nagyszobát, s szinte hihetetlen volt, hogy addig hogyan is fértek el, összezsúfolva. S édesanyámnak mindjárt a szintén nagy pincével kapcsolatban is terve volt, mivel Akasztón a jobbik, kataszteri hold kadarka szőlőt megtartottuk, felszerelésekkel együtt, úgy gondolta, ide fogjuk felhozni hordókban a termést, s bizonyos volt benne, hogy ez megint komoly hasznot fog hozni a családnak, s tudja törleszteni a részleteket. S az udvarsarki szobát is kiadta három, Kistexben dolgozó lánynak.

Ezzel szinte egy időben az egyetemen, vagyis a kollégiumban is alapos változások voltak. Az Eötvös-kollégiumból a „szürke verebeket", vagyis a nem szak- kollégistákat áthelyezték a Ráday utca közepén lévő, sok viszontagságot megélt háromemeletes házba, ami akkoriban az ELTE egyik diákszállása volt. Persze én is beleestem, mellettem négy olyan társammal, akik nemsokára tagjai lettek az akkor már formálódó Elérhetetlen föld antológiának. Mégpedig mi, Utassyval az épület földszinti bal szárnyán kerültünk egy szobába - azaz inkább fülkébe -, ahol emeletes vaságyon aludtunk. Mellénk került Oláh János, V. B. Vilmossal, aki Dzsónak volt földije, s mellettük Mándoki Kangur Pista, aki alattunk járt, és állandóan hangoskodott, rohangált és csapkodta az ajtót. (Később neves keletkutató lett, akivel az egyetem elvégzése után is, nyersfordításokat illetően kapcsolatom volt.) Az első emeletre került viszont Győri „Zsiga" és Filosz, vagyis Molnár (Péntek) Imre.

Ez a kollégium, ellentétben a Ménesi útival, koedukált volt, vagyis jobb helyre nem is kerülhettünk volna. Az alagsorban helyi menza is működött egy nagy teremben, ahol később nemcsak diákbálokat rendeztek, de mi, a kolesz „költői", sikeres felolvasóesteket is tartottunk.

Apámmal akkoriban nemigen tartottam a kapcsolatot, de nagy meglepetésemre egyszer csak megjelent a szobánkban - kinyomozta hollétemet. Elegáns volt, mint mindig. S újabb meglepetésemre azért jött, hogy az érettségire megígért, de

49