Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Térey János: Próba Gróffal

levegő. Nincs sok időtök, ki kell használnotok. Lívia, arra készülj, hogy meredeken szökteted a partneredet. Kezdj el futni, várjad azt a labdát."

Lívia elővesz a halálelegáns, sakktáblamintás bőrtáskájából egy homályos portrét.

„Te, Károlyom, oltalmazz az idegennel szemben, aki szét akarja rombolni a szerelmünket! Téged nézlek... és tekintetem sose érintse többé azt a másikat."

Lívia némán ül, a képre meredve.

„Te itt, méltóságos kisasszony? Ilyen szomorú? Mik ezek a könnyek ezen a képen?"

Vizsgálom a néma Lívia-Amáliát, de Gróf rám pirít:

„Itt nem tartasz szünetet."

„És ki az a szerencsés, aki egy angyal szeméből ezüstöt fakaszt? - folytatom. - Láthatom én is?"

Meg akarom nézni azt a képet a kezében.

„Nem! Igen! Nem!", visít Lívia.

Megállók.

„Bocs, István, tudom én előre, hogy ez a kép a sajátom?"

„Te még itt tartasz? - emelkedik föl a pultja mögött Gróf. - Szerinted?"

„Szerintem igen. Bocs, rövidzárlat."

„Bocs, akkor én most hol ülök?", kérdezi Lívia.

„Mondtam már, hogy bal szélen."

„És engedem, hogy a combunk összeérjen?"

„Dehogy engeded. Vegyük újra. Lívia, te itt kinézel a kertből, nem jön-e valaki. Adj egy végszót."

„Nem! Igen! Nem!", visít Lívia.

Indulatosan mondom:

„És megérdemli az illető, hogy te így istenítsed? Megérdemli, hm?"

„Alszol? - kiabál a nőnek Gróf. - Lekésted Alexet. Tudod, labdajáték."

„Azonnal mondom?"

„Azonnal - mondja Gróf. - Alex, te sem várod meg a nézők reakcióit, folyamatosan haladsz előre. Tempó. Pattogósán."

„Ha ismerted volna!", csattan rám Lívia.

„Irigyeltem volna", így én.

„Imádtad volna, azt akartad mondani", vág a szavamba Lívia.

„Hm."

„Istenem, te annyira szeretted volna... - áradozik tovább a nő. - Olyan sok mindenben hasonlítottatok... A szemetek, a hangotok... Amit annyira imádtam..."

Majdnem végig csodásán megy.

„Boldogtalan - tétovázik felém fordulva Lívia -, mert te szereted?"

„Tempó!", csap le Gróf.

„Azt mondom, hogy boldogtalan, és megyek is tovább?", kérdezi tőle Lívia.

„Mész tovább. Ez csak akkor él, ha nincs szünet. Lássuk még egyszer azt, hogy »És ki az a szerencsés«."

„És ki az a szerencsés, aki egy angyal szeméből ezüstöt fakaszt?"

25