Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Térey János: Próba Gróffal

Gróf magyaráz, el van dugulva a fülem, alig értem. Orvoshoz kéne mennem, hogy kimosassam? Vagy a hallásommal is baj van? Olyan orrsövényferdülésem van, hogy körbe szoktak állni, és mutogatják egymásnak a gégészeten.

Ha már tudom a szöveget, minden letisztul az agyamban, tudok szabályos lélegzetet venni, tudok a testemre is figyelni. Ha tisztulnak a gondolataim, és megvan a fókuszuk, fókuszukban pedig a szerepem: alkalmazkodnak az izmaim, el tudom engedni magam, és el tudom lazítani a mellkasomat. Ha fejben kész vagyok, érhetnek meglepetések, azokat is be tudom építeni.

A környezetem éber. Anyám is szokta jelezni, ha úgy látja, túlvállalom magam, túl sok rajtam a terhelés, de remélem, mindig érezni fogom, hogy mennyit bírok.

Kigyulladnak a fények.

„Lívia - fordul a nőhöz az igazgató a pultja mögül -, ne magadat játsszad, hanem a szerepet. Legyél kíváncsi az adott emberre. Ki ez az Amália? Zavart? Büszke? Szerény? Szerelmes ebbe az emberbe? Na de tűzön-vízen át?"

„Hm", így Lívia.

„Én is kérdezhetek valamit? - emelem föl a kezemet. - Most, hogy Leó nincs itt. Nem kamu ez az egész black metal történet?"

„Nem. Egy black metal bandához fűződik az a norvég templomgyújtogatási ügy is. Sátánizmus, városi bűnözés, zenészkollégák kinyírása zenekaron belül. Erre is reflektálunk. Bajod van a zenékkel?"

„Nekem? Dehogyis."

„Világos, hogyan énekled a Rablódalt1"

„Persze. A verzéket végighörgöm, a refrént károgom. De egyáltalán fogják érteni a torzítótói?"

„Fogják."

26