Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Térey János: Próba Gróffal

Sulyok mindig tudja, mit akar. Első nap kész, ezt azóta tudom, amióta tréninget tartott nekünk az egyetemen. Ahhoz idomulsz, amit ő gondol a szerepről; nem mellesleg rólad. Nagyon jó az impulzusadásban, mindig megnevez két- három megnézendő filmet, folyton videókat nézet velünk. Egyiket sem kérdezi ki utólag, de a megoldásai gyakran alapulnak messzi asszociáción, külső tapasztalaton. A Hamlet próbaidőszakában például megtanultuk Kolozsvár magyar utcaneveit, látszólag fölöslegesen, valójában mindenki motiváltabb lett a tavaszi, erdélyi túránkra.

Szokták mondani, és a sajtó is erőlteti, hogy Sulyok szövegszínházat csinál, Gróf pedig pszichologizál, de ez így bántó leegyszerűsítés, hiszen Gróf sem nyúl drasztikusan a szövegbe, és Sulyok is búvárolja a figurái lelkét. Sulyok tanított meg minket, hogyan kell egy darabot olvasni. Gróftól azt tanultuk, hogyan kell megcsinálni egy előadást. De a legfőbb dolog, ami bárcsak ellopható volna Sulyoktól (ha rendeznék egyszer), az a szenvedélye, amivel a színházhoz áll.

Testközelből tapasztalni a nagyság jelenlétét nem mindenkinek kellemes. Van, aki először reszket előtte a meghallgatáson, mint a nyárfalevél, a premier reggelén pedig béna nyelvvel ébred. Timi sokat old ezen a feszültségen.

Gróf sokkal egyszerűbb és veszélytelenebb. Mégiscsak színész, közelebb van hozzád. Sulyok elszántabb. Gróf úgy vezet, hogy szereti a színészt. Finoman, a háttérből segít, és ha készen vagy, majd jön, és fehér ecsettel belecsöppenti a szemedbe a fényt, mint egy Velázquez. Belecsöppenti! Imola mondta, nyilván elfogultság, de találó. Ezért hiszek benne. Benne is. Engem Gróf felvételiztetett az egyetemre.

„Járjál körbe gyorsan - ez volt az első mondata hozzám. - Járjál körbe lassan. Most járkálj úgy, mint egy kakas. Járj új, mint a lajhár. Ez az!" Ilyen egy első meghallgatás. Sosem felejtem, hogy úgy felvételiztetett Gróf, a jelenlegi igazgatóm, mint egy különösen nyájas lóidomár.

„Úgy gondolkodj, Alex, hogy játék közben már ne kelljen gondolkodnod."

„Tessék? Ja, értem."

Olyasmit kér, ami a képtelenséggel határos. Váljon ösztönössé az alakításom.

„Ne gondolkodj."

„Oké. Úgy játsszak, hogy ne játsszak. Úgy gondolkodjak, hogy nem gondolkodom."

„Valahogy úgy."

„De hát nem mindig ez a cél?"

Gróf tudja rólam, hogy mindent beleadok, ő szintén mindent, de katonásan, nem szenvedélyesen, mint Sulyok. Akiben bízik, annak minden támogatást megad. És hagy időt a saját ötleteid kibontakoztatására.

Tabáni eltűnik a ládában. Amália és Károly a színen. Lívia leül egy padra, én meg mellé.

„Rövid jelenet - magyarázza Gróf -, a régi szerelmesek újra találkoznak először a kastélyban, aztán abban a lugasban, ahol gyakran üldögéltek, és ahol megesküdtetek, hogy soha nem fogtok mást szeretni... Békés ifjúság, apád kastélya, ragyogó, zöld idill. Ahová álnéven, ismeretlen grófként jössz vissza. Muszáj így, bekavart az öcsi. Csak a végén ismerik meg egymást. Izgatottak vagytok, forró a

24