Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Térey János: Próba Gróffal

Nem is kérdés, nyáron jöttek össze a forgatáson. Nyilván még mielőtt Gergő karaktere meghalt. Végre rájöttem - de lassú újabban az agyam! —, hogy ő vitte el éjszakára vitorlázni Líviát. Pedig akkor még megvolt a vízilabdás. Lívia sosem csinált nagy ügyet az efféle párhuzamosságokból. És Lívia lecserélte Zsombort, aki amúgy is éretlen volt hozzá, egy másik éretlenre.

Na, jól összejött a két sápadt. Gergő tavaly volt végzős a színin. Nyilván nem ő kezdeményezett, Líviánál nem is nagyon lehet.

A Barbi-hasonmások csak néznek. A nővel puszi. Összeszedem magam, és sikerül mosolyognom is Gergőre, amikor némi kölcsönös habozás után kezet fogunk.

„Na mi van, nagy vitorlamester? - veregetem a vállát. - Irányváltás szembe- széllel?"

Néz rám furán, zavartan. Nem történt semmi, ő legalábbis nem tehet semmiről, nem tehet róla, hogy megzavarta a nosztalgiánkat, ez van az arcára írva. Hát csak hadd fussák meg ők is a maguk körét. Ezt még szoknom kell, hogy a két sápadt: együtt.

Hazaugrom ebédelni. Arra gondolok közben, hogy ez a nyár azzal telt, és ez az ősz is azzal telik, hogy bolyonganom kell a volt nőim között, mint egy kiütött Kékszakállúnak. Ők meg egymás után kelnek el, és Eszterhez is csak a kétheti láthatás köt már. Az ő idilljükre féltékeny vagyok, aligha tagadhatnám. Líviára nem, mert Líviával partnerség áll fönn. Ő érinthető, nem csak érintettem, de érintem is: az utolsó anyajegyét, a köldökhajlata, a hónalja ízét is jobban ismerem, mint bárki. Nem is kell egymástól semmi új, egyedül csak a partnerség a szerepeket illetően. Hiúsági ügy, hogy ezt a liezonját eltitkolta előlem.

Kezdődik a délutáni próba. Ez az egyik kedvenc játékom. Ez inspirál a legjobban. A bölcsészagyammal vizsgálni, ki hol tart a szerepépítésben, hogyan érti meg Gróf instrukcióit, hogyan fordítja le saját nyelvére. És milyen ütemben sajátítja el. Most úgy látom, hogy Tabáni több körrel előttem jár.

„Kérdezhetek valamit?", emelkedik föl.

Neki már kérdései is vannak.

„Igen, Janikám?"

„Szóval miért kell nekem ebbe a ládába belebújnom?"

„Mert ebben a jelenetben hivatalosan nem vagy itt. Amália és Károly vannak jelen, és te őket hallgatod ki. Kölyökkorodban egyfolytában ott keringtél a szép és tehetséges bátyád körül, rondán. Most rejtőzöl, szégyelled magad, ki akarsz törni. Egyelőre képtelen vagy."

„Én elromlottam ettől a nagy-nagy frusztrációtól, vagy eleve gonosz voltam?"

„Rontottál az eleve előnytelen alapozáson. Gondolj bele, neked a szöveg szerint berber képed van."

Gróf nem boldog minden kérdéstől, látom, ettől sem, Janika nem is folytatja. Sulyok viszont imádja, ha faggatják. Azt szokta mondani:

„Tessék kérdezni! Kérdezzetek vissza, ha valami nem világos. Sok minden arról jut eszembe, amit ti csináltok. Alex, mit nem értesz? Aha, félsz. Mitől félsz? Ha jó darabbal foglalkozunk, újra és újra egy csomó új dologra jövök rá. Aki nem kérdez, csak végrehajt, az mindig gyanús."

23