Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Kötter Tamás: Szabadíts meg a gonosztól

már senkit sem érdekelt a magyar nóta. Mindenki technot hallgatott és olyan helyekre járt, mint a Speed Diszkó. Zöld úrnak az egészsége sem volt a régi, szívproblémái voltak, és gyakran fulladt. Ezt onnan tudom, hogy egyszer, amikor Péter késett a törlesztőrészlettel, feljött Gábor irodájába. Aznap pont nem működött a lift, kifulladt, mire felért a másodikra. A testőre támogatta be. Szakadt róla a víz, és vörös volt a feje. A konyakot sem fogadta el, vizet kért helyette. Akkor mondta, hogy szíves, és nem szabad megerőltetnie vagy felizgatnia magát. „Márpedig Juhász úr alaposan felidegesített", mondta feddőn Gábornak.

Az uzsorásoknak szokásuk volt, hogy rájárnak az adós rokonaira. Úgy gondolták, hogy, akárcsak az ókorban, az egész családnak felelnie kell valamelyik tagjának a bűneiért. Persze, ahogy a gonosz szőlőmunkások példázatában, először Zöld úr is a szolgáit küldte el hozzánk. Amilyen a gazda, olyanok a szolgái. Hárman voltak. Az egyiküknek be volt gipszelve a bal keze, de azért így is félelmetesen nézett ki. A másik kettő olyan átlagos konditermi alak volt. Ha másnap szembejönnek az utcán, nem ismertem volna meg őket. Melegítőt viseltek és tornacipőt. Gábor azt mondta nekik, hogy ez egy ügyvédi iroda, és semmiféle Juhász Péter nem lakik itt. Azt mondták, hogy tudják, de nekik akkor is át kell adniuk egy levelet. A főnököm újra elismételte, hogy ez egy iroda, és Péter nem lakik itt. A begipszelt kezű erre azt mondta, hogy ne szórakozzunk velük, mert ránk gyújtják az irodát. Gábor erre kelletlenül bár, de átvette a levelet. Reszketett a keze. A hangja is megremegett, amikor elismételte nekik, hogy továbbra sincs fogalma róla, hogy ki is az a Juhász Péter, meg hogy ez egy iroda. „Ez már nem az én dolgom", mondta a begipszelt kezű, aztán intett a másik kettőnek, hogy végeztek, mehetnek.

Amikor aztán Zöld úr maga állított be kifulladva, több mint egy órát szuszogott az irodában. Aztán elment, és nem fenyegetőzött. Határozottan jókedvűnek tűnt. Biztos voltam benne, hogy Gábor adott neki pénzt. Kellemes ünnepeket kívánt, amikor elhaladt a recepció mellett. A titkárnővel mi is kellemes ünnepeket kívántunk neki. A következő héten volt karácsony.

Eljött a tavasz. Az uzsorásról már teljesen megfeledkeztem. Karácsony óta nem jelentkezett, és a Juhászok sem hozták szóba. Éppen egy tárgyalásról érkeztem vissza az irodába, amikor Pétert a recepción találtam. A titkárnő helyén ült, és telefonált. Gábor a pult másik oldalán állt, és idegesen cigarettázott. Ugyanolyan meredt és tébolyba hajló tekintettel bámult a bátyjára, mint annak idején a taxisra. Rögtön észrevettem, hogy valami baj van, mert a hamutartó tele volt csikkel. A titkárnő az egyik, ügyfeleknek szánt fotelben ült, és kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé. Láttam rajta, hogy kínosan érzi magát. Én is kínosan éreztem magam, de már túl késő volt, hogy visszaforduljak. Ahhoz meg, hogy a szobámba jussak, el kellett volna mennem Gábor mellett. Se ki, se be. Leültem a titkárnő mellé a másik fotelba.

Péter az uzsorást győzködte. Nem hallottam, hogy az egykori nótaénekes mit mond. A hangját ennyi idő után egyébként sem ismertem volna meg. Abból következtettem ki, hogy Péter vele beszél, amit a főnököm bátyja hosszabb-rövi- debb szünetek után felelt neki. Azt mondta, mindent megtesz, hogy törlessze a

16