Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Kötter Tamás: Szabadíts meg a gonosztól

Angolszász, szögletes arcvonások tették tökéletessé Péter már így is filmsztárhoz mérhető külsejét. A Honvédban vízilabdázott, és nyert egy csomó érmet a csapatával. Mindezt Gábortól tudtam meg, aki úgy dicsekedett el ezekkel az eredményekkel, mintha nem is a bátyja, hanem ő nyerte volna meg a kupákat és érmeket.

Péter üzletember volt, ami számomra akkor egy misztikus, megfoghatatlan fogalomnak tűnt. Egy ember, aki üzleteket csinál. Mégis, pontosan miféle üzleteket, tehettem volna fel ezt a logikus kérdést. Mindenfélét. Péter a rendszerváltás előtt főosztályvezető volt valamelyik minisztériumban. Aztán privatizált egy cérnagyárat, és más kétes ügyei is voltak. Egyszóval gyorsan meggazdagodott. Mindent összevetve, száz százalékig megfelelt az üzletemberrel szemben támasztott elvárásoknak - legalábbis azokban a zavaros időkben.

Annak ellenére, hogy a gyár a harmadik kerületben volt, állandóan Gábor irodájában lebzselt, a Bazilika mellett, a Hercegprímás utcában. Engem, ahogy mindenki mást, akit nem tartott méltónak rá, hogy megjegyezze a nevét, pajtásnak szólított. Pajtás, írd meg ezt, intézd el azt, menj el ebbe vagy abba a hivatalba... Úgy osztogatta az utasításokat, mintha az övé volna az iroda, amit az öccse minden alkalommal csendes belenyugvással vett tudomásul.

Azt, hogy a professzorom figyelmeztetése nem volt légből kapott, vagyis a Juhász fivérek valóban súlyosak és nehéz természetűek, fél év után személyesen is megtapasztalhattam.

Gábor munka után meghívott vacsorázni, ami szokása volt, így különösebben nem lepődtem meg rajta. Talán ez lehetett az oka, hogy az ezt követő események felkészületlenül értek. Igaz, ha látom előre, hogy néhány óra múlva, akaratomon kívül, mibe keveredek, akkor sem lett volna erőm szembefordulni Péterrel, aki váratlanul csatlakozott hozzánk. A vacsora alatt Gábor és a bátyja mindenféle üzletről meg nőkről beszélgettek. Szóba került a híres színésznő is, akiben minden igyekezetem és persze megaláztatásom ellenére sem tudtam feléleszteni az anyai ösztönöket. Ezen a Juhászok jót nevettek. Különösen azon a mozzanaton mulattak jól, amikor a színésznő közölte velünk, hogy nem bírja a feszültséget. Jobb híján velük nevettem én is.

Mivel másnap munkanap volt, én csak módjával ittam. Velem ellentétben a Juhászok alaposan kitettek magukért. Jó néhány üres üveg sorakozott az asztalon, amikor befejeztük a vacsorát. Tizenegy óra körül járt az idő. Az étterem zárni készült. Gábor felvetette, hogy igyunk még egy italt az egyik közeli bárban. Mondtam nekik, hogy mennék haza, mert másnap korán kell kelnem. A bíróságon van dolgom. Fontos ügyben, bizonygattam távozásom indokoltságát.

„Pajtás!" Mást nem mondott Péter, de ennyi is elég volt, hogy elnémítsa egyébként is nevetséges magyarázkodásomat a másnapi tárgyalás jelentőségéről.

Gábor is egyetértőén bólintott, és már le is intett egy taxit.

A taxis egy szót sem szólt, csak gonoszul vigyorgott, amikor Gábor bemondta a bár nevét. Olyan közel volt a hely, hogy láttam a viliódzó feliratot a bejárat felett.

„Ötezer", mondta a taxis, amikor megállt. Alacsony, vékony alak volt, fakó színű haját zsíros lófarokba fogta. Mellette ültem, de nem nézett rám. A műszerfalnak beszélt.

12